Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Ügyészi fellebbezés 7957. november 4.

felsőbb Bíróság Bf. IV. 1230/1957/9. számú ítéletében kimondta,

6 hogy a büntetlen előéletet politikai bűncselekményeknél csak kisebb súllyal lehet figyelembe venni. Ugyancsak a családos állapot is csak kisebb súllyal vehető figyelembe. Ebben a vonatkozásban tehát az enyhítő körülmények elenyészően csekély volta egymagában még nem alap arra, hogy a népbíróság az alapbüntetés tétel mellőzésével az anyagi büntető jogszabályt, annak helyes értelmével ellentétesen alkalmazzon. Sőt, ehhez még hozzájárul az a tény, hogy a népbíróság ugyanakkor súlyosító körülményt is talált (nevezetesen a kitartó magatartást) akkor annál inkább nem helyes és törvényellenes a meghozott enyhébb ítélet. Fennáll ez már csak abban a vonatkozásban is, hogy a csekély számú enyhítő körülmény mellett elég komoly és politikai bűncselekménynél nagyon figyelembe veendő súlyosító körülmény forog fenn. Ez már önmagában is elegendő arra, hogy egyensúlyt tartson az enyhítő körülményekkel, bár a kitartó magatartás ez esetben sokkal súlyosabban esik latba, hiszen folyamatosan elkövetett, egyszándékból és célból fakadó államellenes bűncselekményről van szó, amelyben a félrevezetettséget és a megtévedést éppen a kitartó szándék zárja ki. A szándékot és célzatot a népbíróság kétségtelen módon megállapította: a népi demokratikus államrend megdöntése. Ha ehhez még figyelembe vesszük azt is, hogy a BHÖ. 1. pontjában meghatározott bűntetteknek nem törvényi tényállási eleme, hogy az elkövető azzal a célzattal hajtsa végre a cselekményét, hogy ezáltal a népi demokratikus államrendet megdöntse, illetve ezt előmozdítsa - Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/1957. számú jegyzőkönyvében foglalt állásfoglalása - akkor még inkább törvénysértő az ítélet a kiszabott büntetés vonatkozásában, mivel pluszként állapította meg a népbíróság az egyenes szándékot és kitartó, szívós magatartást a cselekmény végrehajtásában. A hivatkozott osztályhelyzet jelen esetben szintén nem vehető figyelembe az enyhítés érdekében éppen a B.H.1957. 4. sz. 1570. sz. jogeset alapján. A fentiek alapján tehát a fellebbezési óvás a helyesen meghozott ítéleti tényállás ellenére, a helytelen büntetési tétel alkalmazása miatt történt. II. r. dr. Tóth István vonatkozásában fellebbezési óvással élek súlyosbítás végett, a halálbüntetés nem meg adása miatt. A Népbírósági Tanács ítéletében itt is helyesen és a tényeknek megfelelően állapította meg a tényállást Tóth István vonatkozásában. Tény az, hogy vádlott kezdeményező és vezető tevékenységet fejtett ki a megyei tanács munkástanácsában, tőle eredtek és származtak azok a javaslatok, amelyek akár határozati erőre emelkedve, akár más módon megvalósításra kerülve a kommunista üldözés, az államellenesség lényeges bizonyítékai.