Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.

róságok mindig az éppen tárgyalt ügy vádlottját tekintették a legfőbb bűnösnek. A dunántúli hadseregnek, amelynek Kemendi Béla ezredes, aki a DNT el­nökségének is tagja lett, volt a vezetője, nem lehetett a civil Berger Sándor az irá­nyítója. Győrben amúgy is megmaradtak a régi vezetők a fegyveres testületek élén (Éliás Ferenc és Krecz Géza őrnagyok). 39. Ez a passzus Szigethy Attila eLítéléséhez készítette elő a talajt, aki ellen az egyik fő vádpont lett volna, hogy az ország ketté­szaldtására törekedett. Szigethyt ekkor, második öngyilkossági kísérlete után, a honvéd kórházban ápolták és őrizték. 40. Ezen a ponton ismét ellentmond önma­gának az ítélet, hiszen az esemény ismer­tetésénél az szerepelt, hogy Berger egy ismereden személlyel együtt utazott He­gyeshalomba. (Érdekes, hogy az ítélet Berger tagadásával sugallja az inszinuáló állítást) 41. Nagy László sem a bíróság előtt tett vallomásában, sem a politikai nyomozó osztályon 1957. április 26-án felvett jegy­zőkönyvben nem állította, hogy Somogyvári Lajos volt az, akivel Berger a határhoz utazott. Berger útitársáról azt ál­lította, hogy Hegyeshalomban maradt a segélyszállítmányok fogadásának felügye­letére, amit Somogyváriról a kádári törté­netírás sem állított soha. Az ügyészi fel­jegyzésben azonban az szerepelt hogy Berger útitársa Somogyvári volt. Nagy László vallomása csak azt tartalmazta, hogy Berger és társa a dunántúli ellen­kormány megalakításáról beszélgetett 42. A gépkocsivezető csak annyit állított a bíróság előtt, hogy a két nőnek az útleve­le rendben volt, hogy fiatalok voltak, és hogy egyikük feltűnően volt öltözve. Ko­rábban már disszidált férjükről ez az első említés az eljárás során. 43. Helyesen: a munkástanács-elnöki funkci­ót Jelen esetben elírásnál többről van szó, hiszen a bíróság álláspontja szerint a munkástanács a tanács államhatalmi funkcióját vette át, így annak elnöke a ta­nácselnökét 44. Ezzel 1957 augusztusában, majdnem két héttel az MSZMP kongresszusa után azt állítja a bíróság, hogy a sztálinista­rákosista rendszer kiszolgálói az igazi kommunisták. Azt hogy a megyei taná­cson nem folyt kommunista-üldözés, bi­zonyítja, hogy a kifogásolt személyek ügyét kivizsgáló bizottság tagjai közül is ketten párttagok voltak, és hogy többek mellett a megyei tanács párttitkárát Téli Istvánt semmi sérelem nem érte a forra­dalmi napokban. November 4-e előtt éppen azért támadták a megyei tanácson alakult munkástanácsot mert nem hajtott végre tisztogatást rnert tagjai megtűrték maguk között a kommunistákat. 45. A forradalom napjaiban szóba sem jöhetett, már csak az idő rövidsége miatt sem egy új tanács-apparátus létrehozása. 46. Az ítélet állításaival ellentétben Tóth István a vizsgálatok elrendelésével meg­akadályozta, hogy embereket puszta szó­beszéd alapján fosszanak meg állásuktól. Másfelől olyan általános követelmény volt a forradalom napjaiban a helyi veze­tő testületek megtisztítása az oda nem va­ló elemektől, amellyel nem lehetett, és nem is volt érdemes szembeszegülni. 47. Mezei József nemcsak a családját hagyta el (ami egyébként a szocialista erkölcsre való hivatkozás után nem egyszer ered­ményezett állásvesztést), hanem a mun­kahelyét is, amikor október 26-án Cseh­szlovákiába menekült a forradalom elől. 48. Nem a népellenes törvények végrehajtá­sa, hanem azok túlteljesítése számított igazi vádnak a forradalmi napokban. Azt hogy Csincsák Endre és Markó Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom