Győr 1956 III. - Győri Tanulmányok. Dokumentumgyűjtemény 27/2002 (Győr, 2002)

Az ítélet írásba foglalt szövege 1957. augusztus 2.

Jegyzet 1. Az első tárgyalási napon, amikor ismertették a vádlottak személyi adatait, Csincsák Endréről úgy nyilatkozott a bíróság, hogy 1957. július 3-ig volt közbiztonsági őrizetbe, akkor vették előzetes letartóztatásba. Ez a dátum szerepel az előzetes letartóztatás határozatán. 2. A bíróság nem fogadta el Berger Sándor tanúvallomással is alátámasztott állítását, miszerint ő később csatlakozott a Richards kivonuló dolgozóihoz (mint ahogy ez még a vádiratot helyettesítő ügyészi feljegyzésben állt). Igaz, nem állítja az ítélet azt sem, hogy ő volt a munkabeszüntetés és a kivonulás kezdeményezője, amit még az ügy vizsgálad szakában igyekeztek bizonyítani a nyomozók. 3. Sem Berger, sem egyetlen tanú nem állította, hogy Berger több államvédelmis kimenekítésében vett volna részt A szövegnek ez a része nyilvánvalóan elírás. (Az, hogy ilyen, ráadásul a vádlott javára szóló tévedés benne maradt a végleges szövegben, jelzi az ítéletek megszerkesztésének nagy fokú hevenyészettségét) 4. Vagyis Berger nem volt vezetője a főosztály elfoglalásának, és az államvédelmi tisztek lefegyverzésében sem vett részt (ítéletének indoklásában mégis szerepel a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetésének törvényi helye). 5. Az ítélet nem tér ki arra a kérdésre, hogy miként került vissza Berger a főosztály épületébe. A vád tanúinak állításával (Berger a Győri Nemzeti Tanácstól kapott megbízólevéllel érkezett vissza) szemben hallgatólagosan Berger védekezését fogadja eL amely szerint személyes ismerősét, Tihanyi államvédelmi századost kereste. Másfelől az ítélet szerint sokkal hamarabb tért vissza berger a főosztályra, mint ahogy erre a tanúvallomásokból következtetni lehet. Ezzel a bíróság éppen saját verziójának hitelességét csökkenti, hiszen nem ad időt Bergemek arra, hogy a Győri Nemzeti Tanácstól megbízólevelet kaphasson. 6. Az ügyész feljegyzésben az ítéletnél egyértelműbben szerepelt, hogy a gumipince keresése nem Berger, hanem a felzaklatott tömeg követelése volt Ezen a ponton az ítélet szövegezése Bergerre vonatkozóan a vádiratot helyettesítő feljegyzésnél is terhelőbb. 7. Ezen a ponton az ítélet - az általánostól eltérően - nem az ügyészi feljegyzésre, hanem a tárgyaláson elhangzott tanúvallomásra támaszkodik. Rendőrségi kihallgatásakor Lautner még azt állította, hogy Berger hívatta le a pincébe. A bíróság előtt elmondott verzió, miszerint saját elhatározásából ment le a többiek után a pincébe, dezavuálja az államvédelmisek fegyveres őrizetéről szóló passzusokat 8. A gumipince utáni kutatás leírásakor - az előző jegyzetben említett kivételtől eltekintve — a bírósági ítélet azokban az esetekben is az ügyészi feljegyzésben leírt változatra támaszkodik, ha ezt a bíróság előtt tett tanúvallomások megcáfolták. Ilyen például Tihanyi százados falhoz állítása (Tihanyi azt vallotta, hogy őt „egy honvéd főhadnagy" állította falhoz), vagy hogy a pincébe menetel előtt vagy után érkezett meg a főosztályra az a fiatal, aki azt állította, hogy létezik a gumipince. 9. Márfi István rendőr őrnagy, a megyei főosztály vezetőjének szabad távozása egyértelműen bizonyítja, hogy az államvédelmiseket saját biztonságuk érdekében vitték át a Rákóczi laktanyába, nem pedig azért, hogy egy büntető eljárás, nem leszámolás érdekében őrizetbe vegyék őket.