Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre
székről. 52 Ebben a városatyák elégtételt szolgáltattak Küblernek, többek közt ezt írván:"... a helybéli közönséget mind nagy operákkal, szín és vígjátékokkal, mind szomorú játékokkal általános tetszés szerint szórakoztatta, családjával együtt dicséretre méltó magatartást tanúsított...'''' 52 ' Az erkölcsi egzisztencia mellett az anyagi és művészi bizonytalanság is jellemző a vándortársulatokra a korszakban. Fizetésük a konkurenciaharc, az adott város anyagi jólétének függvénye, minthogy művészi fejlődésük is. Ezért gyakori körükben a más társulatokhoz, a többet Ígérőkhöz való vándorlás, amelyek olyan méreteket öltöttek olykor, hogy színvonaltalan produkciókat volt kénytelen elfogadni a korabeli polgárság. A színművészet egész helyzetét, társadalmi rangját kellett volna megváltoztatni, amelyre számos kísérletezés után éppen Pécsett született meg az egész ország vándorszínészetét megreformáló program, de csak az 1848-as forradalom után tudták érvényesíteni. A reformtervezet Latabár Endrének a nagy színészdinasztia megalapítójának nevéhez fűződik, aki először úgynevezett Takarékpénztári Szövetkezetet alapított. 54 Amely célja a társulat tagjainak, s elaggott művésztársainak anyagi segélyezése. Ugyanakkor Latabár 1844 májusában a Mecsekalján Színházi Rendtartást is kidolgozott a színészek feladatait és érdekképviseletét is passzusokban foglalva. 55 A sors keserű fintora, hogy éppen Latabár volt az, aki ezeket a rendszabásokat kényszerű módon de megsértette. 56 A vándortársulatok helyzete azonban a polgári korszakban rendeződik azzal, hogy egyre több és rendezettebb színállomás, illetve stabil színházépület áll rendelkezésükre. De ez a folyamat a vándorszínész-mozgalom lassú elsorvadását is jelentette. Még a 20. sz. első szakaszában is léteznek kis számban vándorló szí52 Márfi Attila: A pécsi színjátszás korai szakaszának kiemelkedő egyéniségei 1730-1846. In: Tanulmányok Pécs történetéből. Pécs, 1996. Szerk.: Vonyó József. 257. 53 BML. Pvt. ir. 1122/1813. 54 Márfi Attila: A neves színészdinasztia megalapítója Latabár Endre Pécsett a reformkorban. In: Pécsi Szemle 2000, Tavasz. Pécs. 2000. Főszerk.: Romváry Ferenc. 44.'''Miután a mindennapi tapasztalás eléggé bizonyítja, hogy az osztályrészes vándor színésztársaságok sorsa, az örökös változás által - miszerint a színészek állandó együtt maradásokban s huzamos kitartásokban csak egy perczig sem lehet az öszves társaság vagy Igazgató bizonyos - a legkárosabb bizonytalanságnak s az ebből természetesen folyó rendetlenségeknek vágynak kitéve, mert hogy tartósabb ideig együtt maradjanak, a körülményekhez képest gyakorta még az írott szerződés sem elegendő biztosítás; ez okból az alolírt Színésztársaság tagjai Latabár Endre vezérlése alatt ily móddal kötelezik magukat köz akarattal az együtt maradásra: A Társaság huzamosabb fennállására egy takarék pénztár alapíttatik, melybe előlegesen 150 - százötven váltóforint tétetik be, olly móddal miszerint abba ezentúl is minden játék jövedelméből 2 fi 30 kr. váltó folyand be mint szinte minden más mellékes, társaságot illető jövedelmek, ha tudniillik az egész társaságtól abba betetetni rendeltetett - és mivel az együtt maradásra e naptól tartva fél év határoztatott, ki az alolírtak közül a határidőn belül az egyesületből bármilly okért is elakarva távozni, mint a társaság jólléte ellen törekvő s társait megrontani igyekző tag, abból ezen köz akarattal aláírt s törvényes Személy által is megerősített, s időszerűleg a körülményekhez képest a társaság személyzete által megalapított rendszabályok által módosítható szerződésünk erejénél fogva általánosan kirekesztetik..." 55 Uo. 45-46. 56 Latabár a vándorkomédiások úgynevezett kényszertoborzását is megtiltotta rendszabásaiban, de éppen ő volt az, aki amikor társulatának tagjait „elcsábították", maga is erre kényszerült, ráadásul Szuper Károllyal szemben, aki a földije volt. Molnár Gál Péter: A Latabárok. Bp., 1982. 75.
