Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre
natúra viszonylagos harmóniájáról együttműködéséről beszélhetünk. Az viszont kétségtelen tény, hogy Pécsett, hasonlóan Győr, Sopron, Székesfehérvár és Szombathely városához a város elöljáróira, polgári elitjére hárult a nagyobb feladat a vándorszínészet működtetésekor. 38 Színházpártolás, színjátszásszervezés a városi tanács égisze alatt Elmondható, hogy a tárgyalt időszakban a város vezető polgári rétege tette a legtöbbet a régi-új művészeti ág meggyökereztetéséért. Ugyanis nagyon hamar ráeszméltek, hogy a polgári értékrend részeként saját életérzéseit, identitását is kifejezhetik a színművészettel. Pécs a 18. sz. elején történt két sikertelen próbálkozást 39 leszámítva 1785-től, Mathias Koller eszéki színivállalkozó vendégjátéka után sorolható a dunántúli színiállomások közé. 40 A dunántúli városokból érkező vándortruppok már nem kerülték el a várost, mert a kezdeti nehézségek ellenére fogadni tudták őket. Az első években a polgárnagy és a városkapitány adhatta ki a működési engedélyt a kérelmező vándortársulatoknak. Mégis gyakorta előfordult, hogy több társulat is érintette a várost, mivel előzőleg már játszottak itt. így jár pórul 1812-ben Leopold Probszt, aki bár megkapta a játékjogot, helyét mégis az eszéki Ferdinad Kübler foglalta el, mivel a játékszín tulajdonosával már megegyezett. Kübler úgy vélte, hogy a szenátus engedélye már puszta formalitás, ezért Pécsre utazott, holott a városatyák elutasították kérelmét. 41 Mivel megérkezett Probszot megelőzve, fellépése elé nem gördítettek akadályt. A kárvallott másik direktor méltatlankodó leveleire a szálatulajdonos Rihmer úr pedig lakonikus rö38 Márfi Attila: Pécs szabad királyi város német és magyar színjátszásainak forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1727-1848). Bp., 1992. XXVI-XXIX. 39 Az első vándorszínész-társulat 1727-ben fordult meg a városban, de túl sok örömét nem lelhette benne a pécsi publikum, mert a komédiások teljes felszerelését ellopták. Nem járt több sikerrel a három év múlva őket követő Péter Berger sem, aki bár bejutott a katolikus város falai közé, két szekérrevaló felszerelését sem lopták el, viszont saját maga élte fel azt azon hosszú hetek alatt, míg a kényszerű várakozás alatt a fellépési engedély megadását várta. Pécs akkor még püspöki mezőváros volt, ahol a polgárság nem rendelkezett kellő befolyással, ezért Berger próbálkozása három hónapos meddő várakozás kudarcba fulladt. Fennmaradt panaszos levele, amelyet Sauska János Antal királyi biztoshoz intézett, egyben kiváló kordokumentum: „Előadásomat esténkint akarom tartani, tehát mindenki háborítatlanul elvégezheti napközben szokott ájtatottságát, este pedig templom úgy sincsen nyitva, s ha valaki ilyenkor szeretne imádkozni, bátran megteheti, hiszen én senkit sem fosztok meg, sajnos azonban, engem akarnak kenyeremtől megfosztani. Az elhangzott összes kifogásokra cáfolatot adtam fonyó plébánosnak, de érdemleges választ hiába várok azoktól, akik siketek és némák; ezek még akkor sem hallanak se beszélnek, ha enyéimmel emiatt éhenhalok és elpusztulok is, mert ezen uraknak meggyőződésük az, hogy Istennek kedves szolgálatot tesznek, ha engem végszükségbe kergetnek, ami mellett egyszerűen megfeledkeznek Lukács evangéliumának 10-ik fejezetéről, ahol ez áll: szeresd felebarátodat mint önmagadat és a munkás méltó bérére, kenyerére." Pécsi Napló 1913. június 22. Cserkúti Adolf'városi levéltáros közlése nyomán. 40 Az első pécsi színiévad 1785 októberétől 1786 márciusáig tartott a Rihmer-féle polgárszalonban. Márfi Attila: A pécsi színjátszás kezdete a 18. században. In: Pécsi Szemle 1998. Tavasz-Nyár. Pécs, 1998. Főszerk.: Romváry Ferenc. 38. 41 BML. Pvt. ir. 2046/1812.
