Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Márfí Attila: Vándorszínészet a Dunántúlon, különös tekintettel Pécsre

ja, a baranyai születésű (Lőcs) Balogh István, majd Kilényi Dávid állt a fehérvári színjátszók élén. 15 Ezt követően, bár rövidebb ideig, Győr, Zalaegerszeg és Bala­tonfüred vette át a Pesti Magyar Színház átadásáig (1837) a nemzeti színészet szer­vezésének szerepét. Pécs sokkal később válik fontos, s a színjátszást befolyásoló tényezőjévé. Ebben az időszakban nem mint kezdeményező, hanem mint befogadó város vett részt a színművészet népszerűsítésében. 16 Bár a Mecsekalján is voltak úttörő és figyelemreméltó kezdeményezések a vándorszínészet meggyökereztetésé­ért vívott politikai és kulturális harcban. A vándorszínészet pártolása Pécsett Fontos hangsúlyozni, hogy a reformkorban (is) a vándorszínészet nem nélkü­lözhette a mecenatúrát, azaz a közvetlen anyagi és erkölcsi pártfogolást. S ez a mecenatúra a késő feudáliskor társadalmi viszonyainak megfelelően rendi alapokon nyugodott. Ezért mecénásként jelent meg a mindenkori államhatalom, a nemesség és a polgárság, s adott esetben, erkölcsi különállásuk ellenére is az egyház helyi képviselői. 17 Pécsett, hasonlóan Győrhöz, Székesfehérvárhoz, Sopronhoz, Eszék­hez és a többi más dunántúli városhoz, a német ajkú polgárság gazdasági és politi­kai befolyása és vezető szerepe a meghatározó. Ezért a vándorszínészet pártfogásá­nál a helyi polgárok is hallatták a hangjukat, természetesen a birodalmi német trup­pokat támogatva. így a tradicionálisnak mondható vármegye-város (nemesség­polgárság) ellentéteket tovább mélyítette és bonyolította a nemzeti és a német ván­dorszínészet pártfogásának kérdése, olykor egymással vetekve. 18 E kétpólusú hatalmi harcokban sokszor nem a mérleg szerepét vállalta fel az egyház. Állásfoglalásaiban többnyire a polgárság ellenében nyilvánultak meg. S ezzel óhatatlanul is a nemzeti oldalra került, de mindenekelőtt igyekeztek a katoli­kus erkölcsöket védeni. Ez történt 1817 elején is, amikor Johann Kübler német vándortársulati igazgató a saját költségén építtetett színkört az egyház által is elha­nyagolt egykori Pálos Kolostor templomának főh aj ójában. 19 Az ünnepélyes évad­nyitóra már nem kerülhetett sor, mert Király József megyéspüspök kiátkozással fenyegette meg a pártfogó városatyákat. 20 Talán ez volt a legmarkánsabb közbe­15 1822-től Horváth József és Komlóssy Ferenc aligazgatók társigazgatókként álltak a társulat élén. Végül Komlóssy egyedül vezette a társulatot 1824., a hivatalos pártolás megszűnte után is. Magyar Színházművészeti Lexikon. I.m. 735. 16 Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. I.m. 53. 17 Márfi Attila: A pécsi színjátszás nemesi mecénásai. In: Mágnások, birtokosok, címerlevelesek. Debrecen, 1997. Szerk.: Ódor Imre, Pálmány Béla, Takács Péter. 247. 18 Márfi Attila: Pécs szabad királyi város színházpártoló tevékenysége a reformkorban II. In: Comutatus 1995. VI. sz. Főszerk.: Agg Zoltán. Veszprém, 1995. 70-,71. 19 Baranya Megyei Levéltár Pécs Város Tanácsának iratai, továbbiakban BML. Pvt. ir. 323/1817, 852/1817. 20 A Püspöki Tanács a következő levelet küldte el a blaszfémiának minősített eset kapcsán a város vezetésének. „ Mind a mi Méltóságos Előjáró Urunk, s ugyanúgy mi jómagunk is lelkünk legnagyobb szomorúságával kaptuk a hírt: a pálosrendi atyák eltörölt rendjének templomát, amely fennállásának legelső kezdeteitők fogva Istennek volt szentelv, és jelenleg is ezeket az igéket viseli magán: Legszen­tebb Szentháromság számára, nem tudni, kinek az engedélyével, vagy kinek a költségén, vígszínházzá,

Next

/
Oldalképek
Tartalom