Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
Kriston Vizi József: A magyarországi játékkultúra állami támogatása a
Lovay Zsuzsa 19 , Sebestyén Kálmán 20 , Haider Edit 21 és Kérész Gyula 22 neve említhető meg az elmúlt másfél évtized ilyen irányú terméséből. E szakemberek elsősorban a háziipari és kézműves gyökerű fajátékszerek hazai készítésének, készítőinek állítanak egyre gazdagabbá váló s jól kivehető emléket. Az immár nem csupán megszállott gyűjtőként, hanem kutató és szakíró mivoltában is egyre ismertebb Jánoska Antal a játékkártya-készítés technikai, ipar- és művelődéstörténeti aspektusait példaszerűen dolgozza fel magyar vonatkozású tanulmányaiban. Ez már csak azért is hangsúlyos lehet, mivel napjainkban a szinte alig vizsgált felnőtt játékkultúra sajátosságaiba nyújt példaszerű betekintést. Fábián Dénes a téma általános tudnivalói mellett a magyarországi játékkészítés és - gyártás -, valamint - forgalmazás közel másfél évszázados emlékeinek feltárásán ügyködik immár jó évtizede - a játékkatona örökzöld témájának kapcsán. Az első csoportban említett szerzők munkáiból a következő történések, tendenciák váltak eddig jól kivehetővé: - A népiskolai törvény hatására, s Trefort Ágoston 1872-es miniszterségétől kezdve megindult társadalmi méretű, különböző szintű oktatás és képzés irányát az 1873-ban kezdődött s 1879-ig tartó gazdasági válság sem tudta megtörni, sőt a háziipar felkarolása, és több helyütt a kézművesiskolák, tanműhelyek azzal közös működtetése egy sajátosan magyar és közép-európai kísérletre szolgáltatnak példát. „Tanulók tekintetében a kézműves iskolák azon a vidéken, ahol elhelyezve vannak, a népesség legszegényebb rétegeiből táplálkoznak, azért, hogy a háziipari foglalkozással esetleg kiegészítő keresethez jussanak." - Tészabó Júlia sommázatával élve: „ A háziipari termelés, mint iparszerű tevékenység importkiváltó jellege mellett munkaalkalmat teremtett anélkül, hogy a lakosságot helyváltoztatásra kényszerítette volna, s hozzájárulhatott az országban még idegenkedéssel fogadott ipari tevékenységekhez szükséges alapvető készségek megtanulásához is." 23 - Bár az első regisztrált, játékszereket is előállító műhely már 1875-ben Besztercebányán működött, ám „számosabb igény a gyermekjáték-gyártásra 1877 -ben jelentkezett először a háziipart terjesztők körében". 24 A legnevesebb iskolák és termelőműhelyek a Felvidéken és Erdélyben is a kezdetekkor német vagy osztrák iskola- és műhelyvezetőket alkalmaztak, kik gyakran egyúttal mintatervezők is voltak. 25 iy Lovay Zsuzsanna: Magyar iparművészeti játékszerek a századfordulón. Forrás, 1985. 10. sz. Kecskemét. 49-52. p. 0 Sebestyén Kálmán: A kalotaszegi faragás története. Korunk Évkönyv, Kolozsvár, 1978. 230. p. U.ő: Gyarmathy Zsigmond és a kalotaszegi fafaragó háziipar. In.: Néprajzi Értesítő, Budapest, 1998. 97-115. p. 21 Haider Edit: Undi Mariska Játékgyűjteménye. In.: Kriston Vízi József szerk.: Játék+Rend+Szerek. Kecskemét - Budapest 1992. 61-77. p. 22 Kérész Gyula: Az első magyar játékpályázat, 1904. Magyar Iparművészet, 1995. 5-6. sz. 38-39. p. 23 Tészabó Júlia 1999. 350. p. 24 Kalmár Ágnes 1992. 560. p. 25 V.ö.: Sebestyén Kálmán 1998. 100-103. p.
