Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

„ Egy másik kerületben megeredtek az égi csatornák a választás alatt. Sű­rű eső pakolta a választókat, akik kapu alá vonultak a menybéli öntözkö­dés elől. Kormánypárti szavazók voltak. Nyugalommal várták, míg rájuk kerül a sor, mert ezalatt a függetlenségiek szavaztak szép libasorban. Egyszer csak megjelenik a Kossuth párti kortes. Nagy könyv volt a hóna alatt, mellyel sorra járta a kapuk alját. - Tisztelt választó polgárok! - kezdte azután a stiklijét az élelmes kortes a választókhoz fordulva. - tekintettel az esőre, a választási elnök ur nem akarja, hogy önök csuron víz ázzanak, ide küldött tehát, hogy beszedjem a szavazatokat. Ezután sorba maga elé szólította a választókat akik nagy komolyan adták be szavazatukat, a kortes pedig még komolyabban írogatta a nagy könyv­be a voksokat. Egy óra alatt több, mint száz ilyen szavazót rázott le a nyakáról a zseniá­lis kortes. Azután haza küldte őket. A választók a győzelem biztos tudatában éljenezve a jelöltet, kocsikra kaptak és szépen hazahajtattak. A választási bódéban pedig ezalatt szép többséggel nyert mandátumot a kortes jelöltje 12 Csalás Természetesen a dualizmus kori választásokat a csalás sem kerülte el. Próbál­koztak vele többen, minden oldalról. Sőt a hatalom oldaláról akár intézményesített csalásról is beszélhetünk, amely gyakorlatilag az ország egészét behálózva, a legki­terjedtebb mértéket 1896-ban, Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt tartott válasz­tásokon érte el. Mint bevezetőmben írtam, erre a hatalomnak a választási procedúra korabeli szabályozottsági szintje, illetve a rendelkezésre álló lebonyolítási techni­kák hiányosságának köszönhetően széles játéktér állt rendelkezésére. Gondoljunk csak bele, a választásokat úgy bonyolították le, hogy se központi népesség­nyilvántartás, se személyazonossági igazolvány nem állt rendelkezésre. A választá­son a szavazáshoz járuló választó személyazonosságát lakhelyének községi elöljá­rói voltak hivatva, mint személyazonossági tanúk igazolni. Ilyen körülmények között sok múlott a választási elnökök hozzáállásán. De mielőtt a választási elnö­kök a szűkebb választási aktus alkalmával, a szavazáskor alkalmazott, végered­ményt befolyásoló játékaira szolgálnék példával, rövid kitekintést tennék az ellen­zéki jelölteket és választóikat még a választás napját megelőzően ért hátrányos megkülönböztetések és jogsértések lehetőségeire. Ezekről akár külön gyűjteményt lehetne összeállítani a már említett, 1896-os vá­lasztásokat követően sorra megjelenő, ellenzéki pártok által kiadott, jellemzően felvidéki választásokat ismertető brosúrák alapján. A kormánypárti jelölt mögött ­szolgabírótól főispánig - felsorakozó helyi apparátus a csendőrség, adott esetben a Soproni Napló 1905. október 10. 2. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom