Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

De a mindennapok szükségében ennél azért földhözragadtabb szempontok érvényesültek a választók jelentős részét kitevő egyszerűbb politikai szocializációjú rétegek döntéseiben. A jó ízű vörös, a csengő forintok, majd koronák és a hatalmi szó mellett az adóval kapcsolatos ígéretek is kellő mérlegelésre ösztökélték e csoportokat. Korábbiakban már láttuk, hogy a jelöltek beszédeiben - komoly hasonlóságot mutatva napjainkkal - központi helyett foglaltak el az adó csökkentésével kapcsolatos szólamok. De az adóval összefüggésben a választók szimpátiáját nem csak elnyerni, hanem elveszíteni is lehetett. Mint az alábbi furfangos kortesfogás által, amiről a korabeli napilapban megjelent „életképben" esik szó. Amint a Soproni Napló egyik 1901. évi számából kiderül, az ellenjelölt besározása akkor sem volt éppen idegen a kampány - korteskedés - ideje alatt, akár csúsztatás formájában is: ,,Akosfalván például, ahol Légrády Károly vesztette el a mandátumát és ahol Makkal Zsigmond székely góbé volt annak becsületes megtalálója, a következő kortesfogással hódították el a Légrády pártiakat Makkai kortesei. A kortes bemegy a választóhoz: - Kire szavaz bátyám uram ? - Hát a Légrády nagyságos úrra. - Nem ötte mög a fene? Vögye csak elő kend, az adókönyvit. - A választó előkeresi a keserves írást. - No nézze! Mi van ide írva? - szól a kortes az adókönyv aljára bökve. Aztán ketten kibetűzik: „ Nyomtatta Légrády Károly: " - Nem ötte mög a fene? - szólt most már a választó nagy keserűséggel a sok adóekszekúczióra gondolva. - De bizony mögötte! - szaval most már a kortes. Ha Légrády nem nyomtatná az adókönyvet, akkor nem is köllene adót fizetni. Hát csak szavazzon rá bátyám uram. Isten megáldja! Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, eltávozik a kortes és megy a maga utján tovább. Estig száz választót bejár. Ami annyit jelent, hogy Légrádyt, mint a legfőbb adóekszekutort buktatták el a kerületében^ Csel E fejezetben két példa segítségével kívnom illusztrálni, hogy a dualizmus kori választások nem nélkülözték a frappáns ötleteken, fineszes kortesfogásokon túlnövő tervszerű, alapos előkészületeket igénylő választási műveleteket sem. Mindez a résztvevők részéről összehangolt munkát feltételezett. Elősegíthette, ha egy kiépített struktúrával rendelkező szervezett nyújtott segítséget az akcióhoz. Természetesen ez elsősorban a kormánypártnak állt rendelkezésére. Mikszáth leírása szerint a kormányzó szabadelvű pártnak ilyen módon sikerült a híres természettudóstól, Hermann Ottótól elnyerni a szegedi kerület mandátumát. A függetlenségi párti Soproni Napló 1901. október 10. 2. p.