Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Csekő Ernő: Sorhúzás, furfang, csel, csalás- Játék a választásokkal a dualizmus korában

képest a csel nem feltételez jog-, illetve szabálysértést: „mások rászedésére kieszelt ravasz ötlet". Persze felvethető, hogy egy bizonyos irányú cselekvés magasabb szintű megjelenési formája nem morális kategória, de hogy én mégis megengedőbb vagyok a furfang jelentésével kapcsolatban - ezért is éreztem szükségét, hogy különválasszam a cseltől - azt két okkal tudnám magyarázni. Egyrészt a furfang jelentésében véleményem szerint nincs feltétlenül benne a más ellen, más kárára való cselekvés, másrészt a leleményességet, fineszt, - s nem feltétlenül a konferencia témájának megerőszakolása mondatja velem - a kreativitás játékosságát érzem benne. Hogy ezen fogalmi meghatározásaim valóban működnek-e, az alábbi esetek (adatolt, anekdota, szépirodalmi merítésű) bemutatásakor kiderül. Furfang Elöljáróban két szépirodalmi műből vett idézettel kezdem. Nagy Ignác 1842ben írt vígjátékával, a Tisztújítással ugyan a reformkorig nyúlok vissza, de ez a színműve, melynek története egy vármegyei tisztújítás köré fonódik, oly részletes és élénk rajzolatát adta a korabeli választások mindennapjainak, hogy ehelyütt érdemes belőle idézni.

8 Az alábbi idézetben a reformkori és a dualizmus kori választások oly jellemző, szinte elengedhetetlen kelléke, a választók etetése-itatása ötvöződik egy ügyes kortesfogással. Mert ugye egyáltalán nem volt mindegy, hogy a kegyes választók melyik jelöltnek a borát itták akószám. Ahogy a korabeli Pesti Hírlap írta, (ez) a községeket járó kortesek vesszőparipája, aminek megfelelő helyen hangot is adtak, a párt .főnöknek szívére kötve, hogy jó borról gondoskodjanak, az isteníti Sokkal jobbról az ellenfél boránál (mert ettől vajmi sok függj"

9 Nagy Ignác művében az ellenpárt hívei közé jutott kortes a jó borra és a nemesi öntudatra apellálva nyeri megjelöltje számára azokat. „ Darabos (kortes): Ezen lőrével akartak engem megölni. Virágos (nemesek hadnagya): Löre-é? Darabos: Még annál is rosszabb, mert a hetven esztendős kígyót is megríkatná - hogy mérik itzéjét? Aranyos (szintén nemesek hadnagya): Nyolc krajcárjával. Darabos (csodálkozva): Nyolc krajcáros bor és szabad nemes ember! Ez a kettő éppen úgy illik össze, mint szamár hátával a bársony nyereg. 3. köznemes: Szó ami szó, de borunk csakugyan rosszacska... 2. köznemes: Igen erőtlen, mert fejébe száll az embernek, és lábai mégis elgyöngülnek tőle. 1. köznemes: Szinte rágja az ember belsejét. Darabos: Uraim, egyet mondok, kettő lesz belőle. Mind: Halljuk! Halljuk! 8 Nagy Ignác mellet több reformkori szépírónk témául választotta reformkori tisztújítások és követválasztások visszásságait, így például Eötvös József (A falu jegyzője, 1845) és Arany János (Elveszett alkotmány, 1846). 9 Balogh János: A tisztújítószék reformjáról I. Pesti Hírlap 1841. szeptember 15. 625-626. p.