Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)

Aradi Gábor: Népszerű játékok és szenvedélyes játékosok Tolna megyében a

kapták vissza, amikor bebizonyították, hogy nem 21-et, hanem csak máriást játszottak.

20 Gyakran szerepelt a periratokban, „kártyabarlangként" Pesti János kocsmáros szekszárdi vendéglője is. Ide hívta egy parti tartlira Kiss Gottfrid kötelest Parti József

21 Egy másik ügy szintén Pesti vendéglőjében keletkezett. Ekkor Gyurgyovits Sándor véméndi mészáros két másik vendéggel makas nevű tiltott hazárdjátékot játszott. Gyurgyovits Szekszárdra, az országos vásár miatt jött a vásár napja előtti este. Kártyához azért nyúlt, mivel félt, hogy ha elalszik, a magával hozott pénzt álmában ellophatják tőle. Ezért éjszaka nem a szalmazsákra feküdt, hanem az asztalhoz ült. Balszerencséjükre a járőröző csendőrök felfedezték őket és bűnjelként elvették tőlük azt a három kártyalapot, amivel játszottak. Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a bizonyos makas, az „Itt a piros, hol a piros" játékhoz hasonlított, melyet vásári nyerészkedők űztek.

22 A tiltó törvények ellenére ez a játék később is munkára késztette a törvényalkotókat illetve a belügyminisztert. Egy 1876-os belügyminiszteri rendeletből megtudhatjuk, hogy „egymással álnok szövetségben levő egyének a vásári kártyajátékot „hol a vörös?" vagy „három kártyajáték" és a gyűszűjátékot az ország némely helyein engedély nélkül, másutt rendőrhatósági engedéllyel, sőt néhol illetéktelen közhatósági közegek, nevezetesen csendbiztosok és pénzügyőrök által kiállított engedély mellett mesterségképpen, kenyérkeresetül űzik, bebarangolva az ország nagy részét. Minthogy ezen játék, mely magában véve is alkalmat ad a gyors nyerésre és pedig mindig a kártyavető javára " betiltásra kerül. Az indoklás szerint azért kellett így dönteni, mert egyrészt már az 1791. évi XXXI. tc. is, a fenti játékokat a tiltott játékok közé sorolta, másrészt a kártya- és gyűszűvető játékosok között színlelt, áljátékosok is vannak és így a csalás lehetőségét nem lehet kizárni. A rendelet utasította a törvényhatóságokat és a rendőri közegeket, hogy a kiadott engedélyeket érvénytelenítsék, az ilyen játékkal foglalkozókat pedig tartóztassák le és állítsák őket bíróság elé.

23 Mindezen szigorúság azonban nem sok eredményre vezetett. Ezt bizonyítja az 1897. évi 100368. sz. BM rendelet. „... Meggyőződés szereztetvén arról, hogy egyes mutatványosok- a belügyminisztériumtól nyert mutatványt engedélyekkel visszaélve, országos - és heti vásárokon, valamint korcsmai, kávéházi" és egyéb helységekben „oly szerencsejátékokat űznek, amelyek szegényebb sorsú, tudatlan nép kizsákmányolására irányulnak". Ezért a következő játékokra, a jövőben nem ad ki engedélyt: 20 TMÖL SZVKB C/166/1858 21 TMÖL SZVKB C/142/1858 22 TMÖL SZVKB C/73/1857 Az elvett lapokat, a bíróság bizonyítékként a periratokhoz csatolta, ezek ma is megtalálhatóak a Tolna megyei levéltár őrizetében. 23 Magyarországi Rendeletek Tára (MRT), tizedik évfolyam, 1876. Budapest. 1884. 1719/1876. sz. BM rendelet. 13.o.