Homo Ludens I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 26/2002 (Győr, 2002)
H. Orlóczi Edit: Utazócirkuszok Magyarországon a
A kisebb cirkuszok pedig kevésbé szigorúan tervezték meg az útvonalakat; egyegy jó üzletmenet alkalmával többszöri prolongáció is előfordulhatott, és az útirányok módosításának egyéb okai is lehettek (pl. technikai problémák). Körülbelül 15-20 %-ra becsülöm azokat az eseteket, amikor a helységek pontos megjelölése helyett tágabb környezetben helyezték el az adott cirkuszokat, például Erdély, Magyarország, Ausztria-Magyarország; illetve előfordult, hogy az Internationale Artisten Revue szerkesztőségébe kérték postájukat a cirkuszigazgatók. Külön problémát okoz, hogy a tartózkodási hely nem mindig jelent játszási helyet is. Feltételezhető, hogy az áttelelés hónapjaiban nem, vagy csak alkalmanként tartottak előadásokat, ezért a téli szállást csak részben tekintettem működési területnek 6 '.Meglehetősen nagy volt az azonosíthatatlan helységek száma. Előfordult, hogy hiányosan adták meg a nevet (pl. Tétény, Piski) és az útirány nem szolgált megfejtésül; vagy a megye megjelölése volt hibás (pl.: Bükk, Sopron megye): esetleg a Révai lexikonban nem volt megtalálható a név (Baranyamonostor). A felsorolt nehézségek ellenére remélhető, hogy a dokumentált esetek feldolgozásával (ha nem is pontos, de legalább) reális képet tudok rajzolni az ország cirkuszi ellátottságáról. A Magyarországon utazó cirkuszok száma a korszak folyamán állandóan emelkedett. 1892-ben 10, 1901-ben 16, 1906-ban 30, 1911-ben 46, 1933-ban 52 cirkusz fordult meg dokumentálhatóan is az országban. A Melléklet tartalmazza a századfordulón nálunk működő cirkuszok jegyzékét. Körülbelül 850-900 helységben láthattak cirkuszi előadásokat. A városokban általában nagy számban léptek fel cirkuszok, az ezer lakosra jutó előfordulások száma (1,31), magasabb az országos átlagnál (1,17). 62 . Kivételnek számítanak a Dunántúlon egy (Kőszeg), Erdélyben kettő (Medgyes, Vajda Hunyad), a Felvidéken 5 megyében egy-egy helység (Galgócz, Selmecbánya, Dobsina, Gölnicbánya, Bártfa), valamint az ország középső részén összefüggően elhelyezkedő hat megyében 3-43-2-2-1 város: Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló; Jászberény, Karczag, Kisújszállás, Túrkeve; Hódmezővásárhely, Szeged, Szentes; Kecskemét, Kiskunhalas; Magyar-Kanizsa, Szabadka; Pancsova. A kisközségekben különösen magas az egy főre jutó előfordulások száma (1,63). Ha azt vizsgáljuk tehát, hogy egy-egy helység lélekszámához képest hány cirkuszt tudott eltartani, azt tapasztaljuk, hogy a települések nagysága befolyásolja a cirkuszok megjelenésének gyakoriságát: a városok és kisebb falvak lélekszámukhoz viszonyítva több cirkuszt fogadtak, mint a nagyközségek. Borsod és Mosón kivételével (melyek az átlagot képviselik) azok a megyék, melyekben a nagyközségek száma dominál, az országos átlag alatt maradtak. Különösen alacsony mutatószámmal rendelkezik az ország középső részén Hajdú (0,52), Jász-Nagykun-Szolnok (0,66), Békés (0,62) és Csanád megye (0,4); az ország keleti felében pedig Máramaros (0,5), Torda-Aranyos (0,7) és Fogaras " Három előfordulásnak számítottam a két hónapnál hosszabb téli tartózkodást. - Ezt a számot a megyei összesítések alapján adtam meg; természetesen a számtani középarányost számítottam ki mindkét esetben.
