Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)
Rozs András: Vadak és halak von Traun gróf sellyei földesúr étkezőasztalán
Jobbágyadók erdőkből és vizekből A török kiűzése után a 17. század végén, majd a 18. század első felében a Neoacvistica Comissio működése nyomán létrejöttek Magyarországon a 18-20. századi nagybirtokok alapjai. Baranya és Somogy megyében az ormánsági Sellye község környéki falvakat előbb a Draskovich család, azután a Fiscus (Kincstár), majd 1715-től Joann Adam von Abensperg und Traun német birodalmi gróf és családja birtokolta. A 14, később 17 faluból álló birtokot községeivel és pusztáival - melyek nagyobbrészt Baranyához, kisebbrészt Somogyhoz tartoztak -1747-ben Batthyány Lajos gróf vásárolta meg, megalapítva így a sellyei Batthyány uradalmat, mely később a németbólyi uradalom része lett. 1 Az adásvétel nyomán 1747-ben készült az uradalom javairól, jövedelmeiről és járandóságairól egy összeírás (Conscriptio Arendae), melynek adatai érzékletes képet festenek az uradalom, illetve népeinek gazdálkodásáról a 18. század első felében. 2 Az adónemekből következtetni lehet a korabeli nagybirtokos földesúr, illetve udvara háztartására, étkezési szokásaira is. Az összeírás adataiból kiderül, hogy a Dráva folyó árterületéhez tartozó Sellye, Sztára, Sósvertike, valamint a baranyai Nagyfalu, Ocsárd és a Komló környéki jobbágyok a 18. század első felében még háborítatlan szabadsággal használták természeti környezetüket, szabadon vadászhatták a berkek, erdők vadjait, halászhatták a vízáradások, a még lecsapolatlan vadvizek, mocsarak bőséges mennyiségű és fajtájú halait, vizi állatait. 3 Kisasszonyfa és Gilvánfa községek, valamint a hozzájuk tartozó Páli és Haraszti praediumok (puszták) határa „a menyire a víz és Bereg miatt meg lehetett járni Circiter (körülbelül) 6 órányi Lóháton Lépéssel kerülető föld" - írja az összeíró, majd beszámol arról, hogy e területen a szántóföld és a kaszáló rét összesen csak ötöd részt tesz ki, a többi négy rész pedig „Erdőbül és nagy haszontalan való folyó és állo Berke Vizekbül állo, mely Erdőnek nagyobb része Egérfa (éger), és Gyertyán fábul állo azon kívül mint egy harmat része Tölyfa, mely is a gyakortai Víz állás miatt igen kezdet (sic!) el száradni, azért igen ritkán terem mak (sic!) rajta, ha bőven meg teremne circiter 600 S. V. sörtés 4 hízhatik rajta. Többi része ezen Erdőnek... eöregh vastagh és sürü Erdő... minden féle Vadnak való, a mind hogy most is Eőzet gyakorta látnak benne, de Szarvast 1 Rozs András: A sellyei uradalom javai 1747-ben (továbbiakban: A sellyei uradalom). In: Baranyai Helytörténetírás 1987/1988. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: Szita László. Pécs, 1988. 84-85. p. 2 Conscriptio Arendae in Inclyto Dominio Batthyaniano Sellyensi Pro Anno 1747 (Szabad magyar fordításban: A javak, jövedelmek és járandóságok összeírása a tekintetes sellyei Batthyányuradalomban 1747 évre). Baranya Megyei Levéltár (továbbiakban: BML). A Batthyány-Montenuovo uradalom bólyi levéltára. I. A bólyi és sellyei uradalom központi igazgatása. 198. A bólyi és sellyei uradalom összeírásai, 1700-1747. 3 A sellyei uradalom, i. m. 95. p. 4 S. V. sörtés = tisztesség ne essék szólván, sertés. S. V. = Salve Venia: légy elnézéssel, elnéző ítélettel, megbocsátással! A korszakban szokásos formula a sertés, disznó szavak, általában az állatok megnevezése előtt.
