Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Csekő Ernő Etetés: - itatása követ és képviselőválasztásokon

• a követválasztásokhoz képest lényegesen többen rendelkeztek választójoggal a képviselőválasztásokon, például Tolnában ötször-hétszer annyian. • ugyan hasonlóság, hogy mindkét esetben csoportosítani, utaztatni kell a választókat, de míg a követválasztás esetében az etetés-itatás minden további nélkül engedélyezett, addig az a képviselőválasztás kapcsán szabályozott, bizonyos esetekben tiltott. Követválasztások A korrupció illetve ennek egyik formája, az etetés-itatás nagyobb mérvű megjelenését, elterjedésének kezdetét a szakirodalom

4 - ahogy egyes kortársak is az 1810-es évekre teszi. Perczel Mór visszaemlékezésében ezt írja: „A korteskedés, vagyis a paraszt nemességnek, a bocskorosoknak itatása, megvásárlása, csoportos behozatala a közgyűlésekre, választásokra és azok felszaporításának üzlete 18191820-ban kezdődött.'''

15 Ennek magyarázata, hogy a napóleoni háborúkat követően a nemesi ellenállás megrendszabályozására a helytartótanács 1819-ben a megyei tisztújításoknál a szavazatok egyenkénti számbavételét rendelte el.

6 Ez a korábban érvényesülő, közfelkiáltással történő gyakorlattal szemben a választás eredményének alakításában döntő befolyást adott a tudatlanabb kisnemesi tömegeknek.

7 így a remélt többség megszerzésének szempontjából most már a számbelileg legsúlyosabb réteg, a kisnemesség megnyerése volt kulcskérdés.

8 A sokszor szegény sorsú, jobbágyi sorban élő bocskoros, hétszilvafás nemesek szavazási szándékának felkeltéséhez pedig minimum megyeszékhelyre való behozatalukról, ellátásukról kellett gondoskodni. Megnyerésükért pedig gyakran igazi kortesháború folyt. A választási korteskedés elhatalmasodását később már az sem akadályozta, hogy egy 1827-ben kiadott enyhítő rendelet nem minden esetben írta elő a fejenkénti szavazást. így a megyék gyakorlata az volt, hogy csak ritkán, egy-egy tisztségre történő választáskor, vagy nagyon fontos kérdésben való döntésnél szavaztak egyenként, vagy akkor, ha az eredmény a felkiáltásból világosan nem volt megállapítható. De előfordult olyan is, hogy az országgyűlési követek megválasztását is 4 Gerő András: Az elsöprő kisebbség. Gondolat Kiadó, Budapest, 1988. 71. p.; Magyarország története 1790-1848 I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 621. p. 5 Perczel Mór: Aranykor Tolna megyében. Szöveget gondozta: Dr. Töttös Gábor. Völgységi Füzetek IV, Völgységi Múzeum, Bonyhád 1999. 4. p. 6 Degré Alajos: Szavazási rend a megycgyüléseken 1848 előtt. In: Fejér megyei történeti évkönyv 7, Szerk.: Farkas Gábor, Székesfehérvár, 124. p.; Molnár András: Zala megye reformkori tisztújításai 1819-1847. Levéltári Szemle 1989/3, 18-19. p. 7 Eleddig közfelkiáltás útján a táblabírói középbirtokosság érvényesíteni tudta érdekeit. Degré Alajos: Szavazási rend... 122-124. p.; Uö: Pálóczi Horváth Ádám és az... 43-44. p. 8 Molnár András: Deák Ferenc és a zalai liberális ellenzék megbuktatása az 1843-as követválasztáson. In: Levéltári Szemle 1987/2, 54. p.; Magyarország története... 622. p.