Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

Aradi Gábor: Az italozás és szórakozás ellentmondásai a húszas évekbeli Magyarországon...

köteles a községben megforduló, hivatalos kiküldetésben levő tisztviselők részére szállást és étkezést elfogadható, mérsékelt árban biztosítani, illetve adni." Persze ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a társadalom állami, községi fizetésből élő részét sújtotta legjobban az infláció, a gazdasági válság. Ugyanis a fix kereseten kívül máshonnan nem kaptak és nem is kaphattak juttatást. A mai értelemben vett „kiskapuk", mellékállások nagyrészt ismeretlenek voltak és erkölcstelen megoldásnak számítottak.

16 Mindezen akadályok ellenére, melyeket a kocsmárosok, vendéglősök elé állítottak, az italárusítás soha nem volt rossz vállalkozás. Italmérési engedély megszerzése azonban nem volt mindig könnyű. Mielőtt azonban a fentebbi állítást példákkal bizonyítanám, ismerkedjünk meg az adott korban, hatályban lévő italmérési engedélyek fajtáival.

17 Az italméréssel foglalkozó helyeknek a hivatalos neve a kimérés volt. Az itt árusítható szeszes italok mennyiségét a következőképpen határozták meg. Bor, bormust, gyümölcsbor esetében kiskereskedőknél 50 1, magántermelöknél, ha árusítással is foglalkoztak. 25 1 volt. Mindkét helyen sört 25 l-ig lehetett felkínálni. A limitet pálinkánál 100 1-nél, más égetett szesznél 25 1-nél húzták meg. A kimérés lehetett korlátlan, korlátolt, illetve kismértékben való elárusítás. Korlátlan kimérés alatt a szeszes italoknak ülő, vagy álló vendégek részére, az üzleti helyiségben vagy azon kívül való fogyasztásra, akár nyílt, akár zárt edényekben, kicsiben való iparszerü kiszolgálást értettek. A korlátolt kimérések körét a törvény nem magának a fogalomnak a meghatározásával jelöli ki, hanem rögzíti eme italárusítás fajtáit. Ezek a következők: 1. Poharazás. Üzleti helyiségben volt fogyasztás. Az italokat egy deciliteres poharakban lehetett kiszolgálni. 2. Utcára való kimérés. Üzleti helyiségen kívül volt fogyasztás. A mennyiséget nem szabták meg pontosan, de kikötötték a kicsiben, nyílt edényben történő kiszolgálást. 3. Palackos bor és sör kimérése. A fogyasztás üzleti helyiségben történhetett. A bort és a sört zárt palackban kellett kiszolgálni. 4. Kizárólagos pálinkakimérés. Ebben az esetben közvetlen fogyasztásra csak az üzleti helységben volt lehetséges legfeljebb egy deciliteres poharakban. Utcára nyílt edényekben kimérték az égetett szeszes italokat. A felsorolt négy, korlátolt kimérésfajta közül az első kettőben égetett szeszt és sört nem lehetett árusítani.Kismértékben való elárusítás alatt a szeszes italokat csakis zárt edényben lehetett árusítani. Fogyasztani pedig csak az üzleti helyiségen kívül lehetett. 16

TMÖL AI 12531/1924. 17 Lásd 1921. évi IV. tc.