Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete

A Szuezi -csatorna megnyitása 1869-ben jelentősen megrövidítette a tea útját, nem kellett többé Afrikát megkerülni. A karavánút elsorvadt, a tea Kínából Odesszán keresztül hét-nyolc hét alatt megérkezett Moszkvába. A növekvő menynyiség kiszélesítette a fogyasztók táborát. Eljutott azokba az országokba is, ahol eddig csekély volt a forgalma. A bostoni teadélután Amerika a teával 1704-ben ismerkedett meg. Tartományaiban az angol kormány 1770-ben eltörölte a behozatali vámokat. Egyedül a teát nem részesítette ilyen kedvezményben. Ezt a rendelkezést az amerikaiak gyarmati jogaik megsértésének tekintették. 1773. december 16-án Bostonban a helyi lakosság megrohamozta az Angol Kelet Indiai Társaság hajóit. Az egész rakományt, 342 láda teát, a tengerbe hajították. A „bostoni teaparty"-nak nevezett esemény indította el az amerikai függetlenségi háborút. Kétszáz év múltán nagy ünnepség keretében „megismételték", üres hasonmás ládákat dobtak a tengerbe. A tea barátai és ellenségei A tea első ismertetői Európában orvosok voltak. A sort a holland Nicolas Tulpius nyitotta meg a 17. században. Szerinte az élet meghosszabbítására, az egészség megőrzésére nincs jobb, mint e fü. így vélekedett Kornelius Bontekoe is. Jonquet francia orvos isteni fűnek, főzetét ambróziának nevezte 1658-ban. A 17-18. században több barátja volt a teának a német és az angol tudósok között: Johann Schrörer, Johann Wittisch, Engelbrecht Kampfer, Thomas Short, Sámuel Johnson, John Hanway. Megállapították, hogy kiváló gyógyszer a fejfájás ellen, hasznos a gyulladásokra, rendbe hozza a túlterhelt gyomrot. Serkentő hatással van az idegekre. Szellemi munkát végzők számára nélkülözhetetlen. Nem így a tea ellenzői. „Ezen melegvízzel telt kannák, melyeket az asztalon találok, Pandora pixisét juttatják eszembe, melyből minden rosszak kikelnek." írta Mária Terézia háziorvosa, Gerard van Swieten 1773-ban. (Coakley Lettson kísérletében kimúlt a béka, amelynek hasába teát fecskendeztek.) A teával szemben mélységes ellenszenvet viseltetett gróf Széchenyi István háziorvosa, Almási Balogh Pál. 1831-ben megjelent „A kávé, thé és csokoládé történeti, természet históriai, diaeteticai és orvosi tekintetben" c. könyvében a tea ellenségeit állította csatasorba. Szerinte a tea ártalmas az idegekre. Szorongást és görcsöket idéz elő. Amíg bőven van jó magyar bor, e külföldi italra nincs szükség. Az igazsághoz a 18. században élt Charlevoix jezsuita pap véleménye állt a legközelebb: „A természet alkotója bölcsen bánik a növények jó és rossz tulajdonságaival, hogy mértékkel használják az emberek." Ma már tudjuk, hogy egy csésze erős teában annyi koffein (régen teinnek hívták) van mint egy fejfájás elleni tablettában (0,05 gr). A teobrin, teofillin az agy véredényeit kitágítva megszünteti a fejfájást és a fáradtságot. Hat órán át serkenti