Hedonizmus - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 25/2001 (Győr, 2001)

S. Nagy Anikó: A tea kultúrtörténete

S. Nagy Anikó A tea kultúrtörténete Egy világméretűvé vált kellemes szokásról, a teázásról, történetéről mesél a könyvem sok-sok színes képpel. Nyomon követi a tealevél sorsát születésétől az illatos főzetig. A teázás eszközeiben, szokásaiban megnyilvánuló társadalmiszociológiai jelenségként áll előttünk. Tárgykultúrát, szokás és szertartásrendet, életfilozófiát alakított ki maga körül. A tea otthonra talált a szalonokban, cukrászdákban, az üzletek polcain. Megváltoztatta az étkezési kultúrát, új színt hozott a társasági életbe. Belopakodott a képző- és iparművészeibe, sőt az irodalomba is. Szenvedélyes teaivók vallottak róla, írókat, költőket ihletett meg. Egyszer még a történelembe is beleszólt. Kultúráját sokan többezer évesnek tartják. A történeti adatok tanúsága szerint a teacserje szédületes karrierje mintegy 1500 évvel ezelőtt kezdődött: A tea felfedezése Sen-nung császár kertjében történt egyszer időszámításunk előtt 2700 körül: amikor a császár ivóvizét forralták, hirtelen feltámadt a szél, s az üstbe egy közeli bokorról levelek hullottak. A „víz" kellemes illatú volt. A császár megkóstolta, s ízlett neki. A hagyomány a tea felfedezőjének mégsem a kínai császárt, hanem Bodhidharma buddhista papot tartja. A legenda szerint i.sz. 500 körül érkezett Indiából Kínába, hogy ott vallását terjessze a nép között. Az önmegtartózkodó, jámbor pap éjjel-nappal imádkozott. Már négy éve volt ébren, amikor egyszer kimerültnek érezte magát, s mély álomba zuhant. Felébredvén elszörnyedt tettén, megbüntette magát. Hogy soha többé ne tudjon elaludni, levágta mindkét szemhéját, és a földre vetette azokat. Az ég megjutalmazta cselekedetéért, s a ledobott szemhéjakból pompás cserje sarjadt. Bodhidharma megevett néhány levelet. Tűz és erő öntötte el, s folytathatta szent meditációját. Felfedezésével megismertette tanítványait is. Halála előtt meghagyta nekik, hogy teát igyanak, mert a mértékletesség, a szellemi frissesség és a vallási cselekedetek biztosítéka. Az utódok a teázást szertartássá emelték. A szerzetesek Bodhidharma képe előtt gyülekeztek, majd egyetlen csészéből sorjában teát ittak ünnepélyes odaadással. A kínai teakultúra A tea valamikor az uralkodók kiváltságos itala volt. Kitüntetésnek számított, ha a császár győztes hadvezérét egy csésze teával kínálta meg. A teázás az udvari etikettből idővel átkerült a magánházakba és elterjedt a nép között is. (Ennek volt egy prózai oka is, a rossz ivóvizet javították így.) Sorra nyíltak a teaházak