Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

FAZEKAS CSABA: A FÁBER-APÁTI PER A Tanácsköztársaság „vallásügyi likvidáló biztosainak" felelősségre vonása 1920-ban

1984. 4., 1985. 1. sz.; HALÁSZ IMRE: Tervezet a hittant pótló tantárgyak bevezetésére 1919ben a nagykanizsai piarista gimnáziumban. In: Neveléstörténeti füzetek, 7. Bp., 1988. 7982. p.; de ide sorolhatjuk BORSÁNYI GYÖRGY 1979-ben megjelent (és azonnal bezúzatott) Kun Béla-életrajzát is stb. Hogy az 1989-90-es rendszerváltás után milyen indulatokat és érveket hozott felszínre az igazságszolgáltatás kérdése, arra jó példa lehet: KAHLER FRIGYES: Bün és kiengesztelődés. Gondolatok az igazságtételről. 1-3. r. In: Magyar Szemle, 1993. 7. sz. 730-738., 8. sz. 834-843., 9. sz. 921-928. p. stb. A 2. fejezethez szükséges alapvető irodalom: RÉV ERIICA: A népbiztosok pere. Bp., 1969. (Népszerű történelem) A témáról rövidebben, de összefoglalóbb jelleggel: Uö: Az ellenforradalom büntetőjogának és bírói gyakorlatának kialakulása [sic!] az 1921: III. törvény meghozataláig. Bp., 1965. (Kandidátusi értekezés tézisei); ill. egyes részletkérdéseiről alaposan: Uö: A védelem szerepe a népbiztosperben. In: Századok, 1967. 3-4. sz. 583-601. p. Ld. még: GÁBOR SÁNDORNÉ: Egy el nem mondott védőbeszéd. In: Párttörténeti Közlemények, 1963. 3. sz. 127-156. p. Rövid, népszerűsítő jelleggel: HETES TIBOR: A népbiztosok pere. In: Elet és Tudomány, 1966. 17. sz. 771-774. p. stb. Rév Erika mellett a legalaposabban, a perek jogelemzésére vonatkozóan máig helytállóan: SÍK FERENC: Jogi megtorlás a Tanácsköztársaság politikai szereplői ellen Magyarországon (1919-1921) In: CSIZMADIA ANDOR (szerk.): Jogtörténeti tanulmányok, III. Bp., 1974. 57-70. p. A forrásokat szintén nagyon alaposan számba vette: GECSÉNYI LAJOS: Törvényszéki és ügyészségi iratok, mint a Tanácsköztársaság történetének forrásai. In: Párttörténeti Közlemények, 1968. 1. sz. 127139. p. (Konkrétan a Fáber-Apáti-pert nem említette, de a megtorlás során született nyomozati és peranyagok tekintetében elemzése teljesen ráillik jelen közlemény témájára is.) A Tanácsköztársaság utáni megtorlások irodalmából lényegében máig jól használhatóak még: ANDRÁSSY ANTAL: A Tanácsköztársaság funkcionáriusai ellen folytatott megtorlás. Büntetőperek Somogyban, 1919-1920. In: Levéltári Szemle, 1979. 1-2. sz. 109-118. p. A pedagógusok elleni akciókról két tanulmány is készült (Fábcr Oszkár perét egyikük sem említette): SIMON GYULA: Fegyelmi eljárások pedagógusok és diákok ellen a Magyar Tanácsköztársaság bukása után. In: Pedagógiai Szemle, 1959. 3. sz. 286-295. p. (Fáberrel, csak mint szintén elbocsátott pedagógussal foglalkozott); SZABOLCS OTTÓ: Pedagógusüldözések Budapesten a Tanácsköztársaság bukása után. In: Pedagógiai Szemle, 1959. 3. sz. 296-306. p. A népbiztosper hazai belpolitikai valamint nemzetközi összefüggéseire, a szovjetorosz kormány diplomáciai erőfeszítéseire ld. pl.: PÖLÖSKEI FERENC: Horthy és hatalmi rendszere, 1919-1922. Bp., 1977. ill. súlyos ideológiai elfogultsággal: NEMES DEZSŐ: AZ ellenforradalom története Magyarországon, 1919-1921. Bp., 1962. küln. 341-348. p.; SARLÓS MÁRTON: A kommunista elítélteket kiszabadító szovjet akciók. In: SARLÓS MÁRTON (szerk.): A Magyar Tanácsköztársaság állama és joga. Bp., 1959. 293-319. p. A vonatkozó iratkiadásokból: NEMES DEZSŐ (szerk.): Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Magyarországon. Bp., 1956. (Iratok az ellenforradalmi rendszer történetéhez, I.) 482-488. p.; SZABÓ ÁGNES: A népbiztosper 40. évfordulójára. In: Párttörténeti Közlemények, 1960. 4. sz. 183-190. p. A Horthy-korszak jogfelfogását a politikai büntetőperek vonatkozásában egykorúan összefoglalta: FINKEY FERENC: A politikai bűncselekmények és a büntető törvénykönyv. Bp., 1927. (Értekezések a filozófiai és társadalmi tudományok köréből, III. 1.) Fontos adatokat tett közzé: VÁRY ALBERT: A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Bp., 1993. (3. kiadás) A népbiztos-per során megjelent szaktanulmányokkal kapcsolatban az alábbi fo-