Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN
zált rendszere, a magántanárok egyenlő érvényű nevelői tevékenysége, a gyakorlati élet szolgálata, az önművelési módozatok, továbbá a demokratikus bel szerkezet, a modern tudományok bevétele és egy átgondolt (országos) művelődéspolitika igénye tört felszínre ebből a forrásból. Progresszív gondolkodású (gyakran forradalmár) értelmiségiek álltak az ilyen jellegű megmozdulások mögött, miként a felidézett Bokrányi János az immár tekintélyes számú (250 fős) forradalmi csoportjával „a város polgársága előtt" (is) tekintélyt vívott ki magának. Ismét más forráscsoportok tanúskodnak arról, hogy a vidéki petíciós mozgalmak egy részénél elvitathatatlanul tudatosult a régi formák és institúciók felszámolásának a szükségessége. A pozsonyi és a temesvári akadémiák petíciói például egybehangzóan írják, hogy a fennálló jogrendben „termetes változásoknak kell történnie ", hogy a forradalom az eddig ismert világnak lényegét nem csak megváltoztatja, de azt „tökéletesen sírba is ejti" (OL. VKM ír.). Még csak számottevő eszmei elmaradás sem vethető a vidéki petíciós mozgalmak szemére, amit éppen az „isten hátamegetti" temesvári ifjúság ítélete bizonyíthat — mondván — hogy „jelenlegi tanainknak még (a) gyönge töredéke is aligha marad jövő életre". A „tökéletes tanulási és tanítási szabadság" persze múlhatatlanul előtérben állt a kívánatok között, a teendők közelebbi felvillanása, a merőben új institúciók meghonosításának az igénye azonban szinte kivétel nélkül ott tört felszínre, ahol a helyi neves értelmiségiek eszmei felkészültsége állt a mozgalom szolgálatában. Mindez egy új művelődési szisztéma kialakításának a szükségességét és a megoldás gyakorlati módozatait sokkal inkább felmutatta, mint a honatyák egyidejűleg zajló vitája. De ennél is fontosabb az a tény, hogy az országos méretek között zajló petíciós mozgalom hatása alatt a polgári tartalmú közgondolkodás százados léptekkel haladt előre és ez a háttérben álló, névtelenné fakult értelmiségi helytállást is kárpótolhatta. A kor jellemzője egyébként, hogy az alapjában értelmiségi jellegű mozgalom a modern burzsoá eszmék sorát vitte be a tanszabadság fogalomkörébe. A pozsonyi akadémiai tanács protokollumai szerint például tettleg kivívták a hallgatók képviseleti jogát, sőt az ifjúság által szorgalmazott kívánatok tárgyalása idején (ismét) „seregesen tódultának bé a tanácsterembe és minden tanácskozásainkban jelen lenni kívánkoznak". Ezek a fellépések Pozsonyban és számos más helyen a forradalmi petíciós mozgalom gyors kielégítéséhez is elvezethettek. Még a VKM Felsőbb Oktatási Szakosztálya is jónak látta „tudomásul venni" például a győri tankerületi igazgatók által felterjesztett reformokat, melyek a helyi petíciós mozgalom hatása alatt születtek. Az „...itteni akadémiai ifjúság — mondja a győri tankerületi főigazgató felterjesztése — az oktatási rendszer képzelt teljes átalakítása ürügye alatt többféle szabadságok önkényes kivívására magát (tettleg) feljogosítottnak véli". De nemcsak tettleg kivívott kívánatai voltak a győri petíciós mozgalomnak, hanem az őrködést is önként vállalták annak a Karvasy Ágostnak a vezénylete alatt, aki már a hazai megkésett polgári átalakulást megelőző években célul tűzte ki magának, hogy az államra vonatkozó modern eszméket széles körben megismertesse.
