Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
HORVÁTH PÁL: A MEGKÉSETT POLGÁRI ÁTALAKULÁS IDŐSZAKÁBAN
13-i kelettel, hogy a „Fővárosban levő tanuló ifjúság 12-én összegyülekezvén az egyetem épületében, heves és viharos beszédek között követeié ... hogy a dékán egy általuk készített petitiót azonnal és egyenesen ő felségének a császárnak saját kezeibe szolgáltasson. A dékán (pedig) e felszólításnak azonnal engedelmeskedett". Könnyen érthető tehát, hogy alig néhány nappal a bécsi Aula fellépése után, mindez megismétlődött Pesten is. A hírlapok politikai rovatai egyszeriben azzal telítődtek, hogy például „ismét ünnepélyes menetek (tüntető felvonulások) tartattak" és ezek sorában a pesti egyetemi lelkes ifjúság küldöttei „felkeresték az egyetem tanári ülését, mely alkalommal a nagyságos rector, odanyilatkozott, mi szerint az ifjúságnak törvényes törekvésbeni részvétét nem kárhoztatja ", de nyomban szükségesnek is érezte az egyetemi vezetés, hogy a mozgalmak elültét kivárva a prelegálásokat szüneteltesse. íme bekövetkezett tehát a radikális értelmiségiek látnoki jövendölése, hogy ha akárcsak a „szellemi fegyverek csattogása fülébe jut a tanuló ifjúságnak ... képzelhetni milly kevéssé (fogja) lelánczolni a figyelmet a tanítás prelegáló (felolvasási) rendszere ". A helytartótanács alig néhány nappal korábban még azt követelte az egyetem vezetésétől, hogy az ifjúságot mindennemű politikai megmozdulástól határozottan eltiltsa (SPIRA GY.). A felgyorsult történelmi események azonban az értelmiségiek tömegmegmozdulásainak kedveztek. így az orvosnövendékek „szinte felkerestettek", nyilván a hasonló célú demonstrációk folytatása érdekében. Az ifjúság vezetői alig figyeltek fel persze arra, hogy a konzervatív egyetemi vezetés valójában „az élénkebb mozgalmak megszűnéséig" tartó (meghirdetett) szünettől az ifjúsági mozgalom szétesését remélte. A helytartótanács azonban másként vélekedett — és a körülmények reális megítélésétől még inkább elrugaszkodva — az előadások mielőbbi újrakezdésétől várta az ifjúság lecsillapodását. Az ifjúság azonban sem erre, sem az április 3-án újrakezdett prelegálásokra nem hallgatott, pedig közben a helytartótanács két kiküldött kebelbéli tanácsosa, Stahly Ignácz és Havas József a már kompromittálódott, vagy éppen a magyar nyelvet sem tudó tanárokat is elmozdította a katedráról. A pesti egyetemi ifjúságot tehát magával ragadta a márciusi forradalom, de távolról sem pusztán demonstratív erőként. Többek között ezt a felfogásunkat igazolja az is, hogy a fent felidézett pesti egyetemi mozgalom egy határozott cselekvési programot alkotott, amely elsődlegesen a tudomány felszabadítását, valamint a határozottan polgári jellegű egyetemi reform megteremtését tartalmazta. Ez a körülmény pedig nyilvánvalóvá tette, hogy az egyetemi lelkes ifjúság „...az institúciók gyökeres átalakítást (nem csak) óhajtotta" (VASVARI P.), hanem a magyar nemzeti értelmiség legfelkészültebb elemeinek a hatása alá kerülve a cselekvés útjára lépett. Ezt tükrözi az ország minden valamirevaló szellemi központját rövidesen megjárt petíció, amelyet az ismert napilapok is nyomban (szó szerint) publikáltak. A sajtószabadság 3. napján közreadott, 1-9. pontos petíció (ld. NEVELÉSI EMLÉK-LAPOK) volt pedig az az okmány, amelyet a Közcsendi Bizottmány által Pozsonyba küldött (márc. 18.) delegáció magával vitt, mint a „magyar királyi egyetem összes (tanuló) ifjúságának a kivonatait" és egyben ez az a történelmi