Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

BARISKA ISTVÁN: BŰN ÉS BÜNTETÉS A PÁRTATLAN BÍRÓSÁG ÉS KŐSZEG 15-17. SZÁZADI BÜNTETŐ FÓRUMAIN

Ha a bün és büntetés mikéntjét nézzük, ott feltűnő a két bíróságon hozott ítéletek hasonlósága. Ennek az a magyarázata, hogy a vezető szerep, a mérvadó helyi jogszokás a kőszegi volt mind az ítélethozatalban, mind a végrehajtásban. A Tripartitum-ot csak a négy város pártatlan bírósága magyarországi ülnökei alkalmazták az 1607 - 1619 közt feltárt ítéleteknél.

6 A tanulmány a kőszegi levéltár 15-17. századi forrásai alapján jogtörténeti szempontból elemzi a bűntett és a büntetés viszonyait. A Carolina rendelkezéseit viszont az 1570-es évektől mind a kőszegi, mind pedig az osztrák zálogos helyek által összehívott pártatlan bíróságok ítéleteiben ki lehet mutatni. Az esetek közt például a lopás bűntettét a pártatlan bíróság magyarországi ülnökei polgári állapotú személy esetén kezesség mellett kiutasítással (1539) büntették. Hasonló esetben (1599) a kőszegi városi bíróság előtt ugyanezért pellengérre állítás járt, amelyet ugyancsak kiutasításra változtattak. Mindkét bíróság alkalmazta azonban a kötél általi halálra ítélést (1599, 1624, 1629) méghozzá a Carolina büntetési tételei szerint. A szakirodalom figyelmeztet persze, hogy a régi jogszokások még sokáig tartották magukat. Ugyanakkor a Carolina már a kis- és nagy értékű, valamint a titokban vagy nyíltan elkövetett lopások közt különbséget tesz.

7 Amint látható a példán, valóban él az a szokás, hogy ha akasztás közben elszakadt a kötél, akkor a bűnöst elbocsátották (1599). Volt azonban olyan ítélet is, amelyet pallossal hajtottak végre. (1608) A boszorkányság a vallás elleni büntettek közé soroltatott. 1561-ben, a híres kőszegi Forintos-perben peráttételre került sor a kőszegi városi bíróságtól Bécs város bírósága elé.

8 Itt felmentő ítélet született. Az ügy jog- és társadalomtörténeti tanulságait itt nincs mód kifejteni. A pártatlan bíróság magyarországi és stájerosztrák (tehát nem osztrák zálogos helyek) ülnökei által hozott ítéletek egyfelől kiutasítást (1539), másfelől pallos általi halált javasoltak (1627). Az első esetben polgári rendbe tartozó kőszegi asszony, a második esetben alacsony társadalmi rangú személy ellen hozott ítéletről volt szó. Az első esetben helyi jogszokás volt a meghatározó jogforrás, a második esetben a Carolina, amely ismerte a rontó boszorkányság máglyahalállal, vízbefojtással, stb. történő büntetését. Máglyahalállal büntették például az 156l-es Forintos-féle boszorkányper mellékfiguráit. A helyi jogszokás és a Carolina büntetési tételei tehát csak árnyalataiban különböznek. A pallos általi halál nem volt olyan megszégyenítő, mint a kötél általi. Az élet elleni bűntettek között olyan ítéleteket találni mindkét bírósági fórum esetében, amelyeknél fontosnak tartották a dokumentumok a kivégzés részletező leírását (1571, 1597, 1614, 1616). A Carolina már ismerte a szándékos gyilkosság esetét. Természetesen még érzékelhető a régi felfogás és differenciált (1539) megközelítés (az elkövető rendi állása, rokoni kapcsolata, stb.) is. Ez a magyarázat arra, 6 Bariska: uo. 74-75. o. 7 Schwerin: i.m. 170-171. o. 8 Bariska István: Egy 16. századi kőszegi boszorkányper és tanulságai. Vasi Szemle 1988. 247-258. o.