Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

BARISKA ISTVÁN: BŰN ÉS BÜNTETÉS A PÁRTATLAN BÍRÓSÁG ÉS KŐSZEG 15-17. SZÁZADI BÜNTETŐ FÓRUMAIN

az alkalmazott jogforrások alapján más-más megítélés alá estek. A második táblázat ezért elkülönítette a pártatlan bíróságok és Kőszeg város bírósága gyakorlatát. Ezek a táblázatok nem tartalmazzák tehát azokat a jogforrásokat (helyi szokásjog, 4 város és mezőváros szokásjoga, Carolina, Werbőczy-féle Hármaskönyv, vegyes jogforrás-alkalmazás) amelyek alapján a bűntett minősítése történt. Ám erre a szöveges elemzés során ki kell térni, hiszen ez is döntő volt a minősítésben. Az 1529-ben hozott ítélet valamennyi pertől eltér abban, hogy az a borsmonostori (klastromi) apát elé került. Ismeretes, hogy Erdődy Péter 1529 elején Szapolyai pártjára állt. Ekkor egy rövid időre Kőszeg Sopron kapitánya, Dietrich Hartitsch zálogra került.

1 Ezt követően 1530-ban I. Ferdinánd az alsó-ausztriai kamara közvetítésével Jurisics Miklósnak adta Kőszeget a várral és az uradalommal együtt. Röviddel ezelőtt, még 1529-ben a klastromi apátság feletti Vogtei-t (védnökséget) is Jurisicsnak adományozták, azaz a borsmonostori apátság világi földesuraság alá került.

2 Noha magát az ítéletet a négy város és mezőváros (Csepreg, Kőszeg, Rohonc, Szombathely) pártatlan bírósága hozta, a borsmonostori apát és az uradalom intézője, Klement Haller kérésére a város elengedte a bortones halálbüntetést. Itt ugyan nem tudunk a részletekbe belemenni, annyit azonban meg lehet jegyezni, hogy a perben szereplő személy, kőszegi lakos ( Mitwohner) ezt a súlyos büntetést azért kapta, mert „ Ich mich mit tra xvorten den Fewrprant benierent ubergangen und tralliche wort geredt hab. "

3 A szöveg egyértelműen arról szól, hogy a perben szereplő kőszegi „lakos " (tehát nem polgári rendű személy) balga módon valamely tűzesetről fecsegett. Ezzel a nagy kárt okozott a városnak. Sajnos itt nincs módunk felvázolni a jogtörténeti irodalom vonatkozó polémiáját. Pedig nagyon tanulságos, hogy a középkor és az újkor fordulóján milyen nehéz a bűntett mibenlétét és a hozzárendelt büntetést tipizálni. Itt elég legyen annak rögzítése, hogy ez az eset a becsületsértés kategóriájába esik. Itt azonban a hírrontás egy egész városi közösséget érintett, azaz egyfajta hivatali sértettségi elem merül fel benne. Minősítésében így a helyi szokásjog volt a mérvadó. Ezt a négy fent idézett város pártatlan bírósága („vier Stat und Marckh") ülnökei jóváhagyták, méghozzá a bíróságot egybehívó fél szokásjoga alapján. Ekkor ugyanis még nem alkalmazhatták az 1532-ben kiadott Carolina rendelkezéseit. A táblázatokban felsorolt büntetőperekkel még ennyit sem foglalkozhatunk. Mégis meg kell kísérelnünk egyfajta összegzést. Minthogy a perek nagyobb része a 16. második és 17. század első felére esik, amikor a „császári jognak" („kaiser1 Hans Graf: Die estungarischen Grenzgebiete vorwiegend von der Mitte des 15. bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts (Ein Beitrag zur Erkld'rung der Streitfragen zwischen Österreich und Ungarn). Dissertation. Wien 1926. VaMLKFL Kézirattár 1/1992. sz. Másolat 41-42. o. 2 Harald Prickler: Klostermarienberg. In: 800 Jahre Zisterzienser im Pannonischen Raum. Hornstein 1996, 68-75. o. 3 VaM LKFL Acta Misecellanca, Kőszeg 1529. márc. 3.