Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

elrabolta, Atha birtokra vitte, majd Székesfehérvárra ment vele és csak pénzért adta vissza. A hatalmaskodások elrendelői között szintén nem egyszer említenek nőket is.

104 így például a konvent 1445. augusztus 5-e körül kelt oklevelében,

105 amely szerint Zeche-i Poczt István és hitvese, Giwla-i Kelemen lánya: Margit úrasszony július 27-én a Giwla-i Path fia: István kúriájához tartozó, Perman (Permán - Baranya m.) falu mellett fekvő rétjét lekaszáltatták, rétjükről pedig két kepe gabonát, amely ott termett és halomba volt rakva, saját kertjükbe vitettek. A hatalmaskodások elrendelője nem mindig közvetlenül a földesúr volt, találkozhatunk olyan esetekkel, amelyekben valamely tisztségviselőjük adta ki a parancsot. Egy 1395. augusztus 5-én kiadott oklevél

106 szerint Bálint pécsi püspök Dergesche (Dergecse Baranya m.) falubeli jobbágyai, a püspök vámagyának: Andych-i György mesternek a parancsára és vezetésével, a Gyula (Belvárdgyula - Baranya m.) melletti Szt. László király-monostor remeteszerzeteseinek Zenthaga (Szentága - Baranya m.) nevü birtokához tartozó legelőinek kerítését és árkait már több éve pusztítják, a szénát lelegeltetik, egy másik legelő közepén utat vágtak, a monostor erdőit pedig kivágják. A birtokon lévő szőlőket feldúlják, a szőlővesszőket és -fürtöket letördelik, letépik, a zab és kender ültetvényeit pedig állataikkal letiportatják. A hatalmaskodások felbujtói, ötletadói sokszor lehettek közeli rokonok, illetve tisztségviselők is. 1455. áprilisában például - miként arról a konvent 1455. július 19-én kelt oklevele

107 beszámol - Gezth-i Mihály fia László özvegye: Katalin úrasszony, a néhai Gywla-i István özvegyének: Katalin úrasszonynak Olazy (? Olasz - Baranya m.) nevü birtokához tartozó Thadyka nevü szántóföldjeit, amelyeket ő korábban hitbére és jegyajándéka fejében kapott, fiainak a tanácsára foglalta vissza. 3. A hatalmaskodási cselekmények okai A hatalmaskodások okairól az oklevelek szövegei csak ritkán tesznek említést, sőt az esetek egy részében éppen az indíték ismeretlenségét, illetve a tett ok104 Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzendő, hogy az 1486. évi 13. tc. 2. §-a (CJH 417.) - illetőleg ezt megismételve 1492. évi 58. tc. 2. §-a (CJH 519.) - kimondta, hogy a nemesek feleségét, anyját, leányait és nővéreit a hatalmaskodásra való felbujtás vádjával, mivel szándékuk bizonyíthatatlan, nem lehet bíróság elé idézni. A kivételeket az 1500. évi 14. tc. (CJH 651.) részletezi. 105 Statny Slovensky Ústredny Archív, Szlovák Központi Állami Levéltár (a továbbiakban: 5ÚA) Révay cs. Gyulay lt. 8. 13. (DF 260021) R.: KŐFALVI, 2000. 684. sz. 106 Csak átiratban maradt fenn: Mihály óbudai őrkanonok, 1403. szept. 13. DL 1430 (Paul. Gyula 1.) K.: Iosephus Koller: História episcopatus Quinqeecclesiarum I—VII. PosoniiPesthini, 1782-1812. III. 216. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii Fejér. I-XI. Budae, 1829-1844. X. 2. 327-330. (191. sz.) R.: Zsigmondkori oklevéltár. Szerk.: Mályusz Elemér, ill. Borsa Iván. I-VI. Bp., 1951-1999. I. 4056. sz. 107 SÚA Révay cs. Gyulay lt. 9. 16. (DF 260069) R.: KŐFALVI, 2000. 731. sz.