Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)

KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN

azt is figyelembe vesszük, hogy az eljárást elrendelő parancslevél, illetve maga a tudományvétel a jelentőlevél kiállítását általában jó néhány nappal - sőt, néha hetekkel is - megelőzte,

90 akkor végképp azt mondhatjuk, hogy a konvent gyakorlatában előfordult hatalmaskodási esetekben az érintetteknek nem kellett az emlékezetüket próbára tevő távolságokba visszaemlékezniük. 2. A hatalmaskodások elkövetői és megbízóik A hatalmaskodások elkövetőiről az oklevelekben olvasható névsorokból értesülhetünk. Ezek a felsorolások, amelyek legjellemzőbben a 15. századtól kezdve már a keresetlevélben megjelennek, s így természetesen az azt átíró vizsgálati oklevélbe is bekerültek, részletesen tartalmazzák a hatalmaskodásban résztvevők nevét. Valóságtartalmukról azonban csak néhány mennyiségi és tartalmi jellemzésük után lehet nyilatkozni. Ami a bűncselekményekben résztvevők számát illeti, e tekintetben az oklevelek tanúsága szerint a hatalmaskodások elkövetésének alapja a feltétlen és totális erőfölény biztosítása volt. Ez azt jelentette, hogy a hatalmaskodók igyekeztek olyan mértékű túlerőt kialakítani a megtámadottakkal szemben, hogy azok ellenállása eleve kudarcra legyen ítélve. Az ellenállás megakadályozása nagyban múlott az elkövetés időpontjának kiválasztásán, amelyet már érintettünk, az áldozat védtelenségén, amelyről a hatalmaskodási esetek áldozatai kapcsán lesz szó, és persze nem utolsósorban a létszámfölényen. A konvent 1413-ban kelt egyik oklevele

91 szerint például az előző év Nagyböjtjének idején, amikor Bátmonostori Töttös László fia: László mesternek és fiának egyik jobbágya, vásározás végett Zenthleurinch (Szentlőrinc - Baranya m.) birtokra igyekezvén Zana Miklós és Mihály fia: László Gezth (Geszt - Baranya m.) nevü birtokára érkezett, akkor ezen Miklós és László, valamint Szekcsői Honiam István és officialisa: Antal és az ő fia: Barnabás, hét jobbágyukkal együtt két lovat elvettek tőle. Egy másik esetben, amelyről a konvent 1445. október 21-én kiadott oklevele

92 tudósít, a margitszigeti apácák officialisa, továbbá 22 jobbágyuk május 16-a körül a pécsi káptalan Belko nevü, közúton (libéra via) haladó Gredystew-i (Geredistye - Baranya m.) jobbágyától 40 aranyforint értékű gyertyát elvettek. Az első esetben tehát a támadók tizenkétszeres, a másodikban pedig huszonháromszoros túlerőben voltak. Az erőfölény a hatalmaskodási esetekben leginkább a magányos, legtöbbször úton lévő személyekkel szemben mutatkozott meg. Nem kételkedhetünk azonban abban, hogy a támadók a hatalmaskodások egyik leggyakoribb esete, a falvak lerohanása során is meghatározó erőfölényben lehettek. A konvent 1499. január 12-én kiadott 90 A pécsváradi konvent esetében ezek az időeltolódások nem nagyok, a konvent a parancslevél dátumához viszonyítva gyorsan elvégezte az eljárást, és az erről szóló jelentőlevelet sokszor még aznap, de néhány napon belül mindenképp el is készítette. 91 DL 79177 (Zichy cs. zsélyi lt. 212. 1503.) R.: KŐFALVI, 2000. 572. sz. 92 Csak az országnagyok egyik oklevelének említése őrizte meg: 1449. márc. 31. DL 14243 (Mon. Vbuda. 4. 24.) R.: KŐFALVI, 2000. 686. sz.