Bűn és bűnhődés II. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 24/2001 (Győr, 2001)
KŐFALVI TAMÁS: A HATALMASKODÁS BŰNE A KÖZÉPKORBAN
az egyes ügyek során készített azon okiratok, amelyekben a hatalmaskodási esetek részletes leírásait a károsultak elmondása alapján elsőként jegyezték le. Az így rögzített esetek kapcsán az ügyben eljáró bíró valamelyik, az adott területen illetékes hiteleshelyet 67 bízta meg, hogy egy világi személy mellé adott tanúbizonysága révén derítsék ki a panaszok valóságtartalmát, az eljárásról pedig küldjenek számára jelentést. Az ennek nyomán kiadott hiteleshelyi jelentőlevelek (relatio) gyakran szó szerint átírják a teljes parancslevelet - benne a hatalmaskodási esetek részletes leírásával -, így a történtekről sok esetben, tudniillik a parancslevél elveszése esetén csak e jelentések tájékoztatnak. A hatalmaskodások tényleges eseményeiről a kiküldöttek egyszerű tudományvétel 68 vagy köztudomány-vétel 69 formájában is meggyőződhettek. Ha a parancslevélben foglaltakat a megkérdezettek is igaznak állították, akkor a kiküldöttek az elkövetőket a bírói fórum elé idézték, aminek megtörténtét szintén belefoglalták a hiteleshely által készített jelentésbe. 70 A bizonyítási eljárásnak fontos eleme volt a felperes vagy az alperes számára megítélt eskü, amelynek során állításuk igazolására eskütársakat kellett felvonultatniuk. A hatalmaskodási esetek leírásai némely esetben az ilyen eskütételekről készített jelentésekben maradtak fenn. A felek a per bármely szakaszában kiegyezhettek egymással, az ezt rögzítő oklevelek képezik a harmadik fontos csoportját azoknak a dokumentumoknak, amelyek a hatalmaskodási esetekről beszámolnak, jóllehet ezekben a legtöbbször csak általánosságban utalnak az elkövetett bűncselekmények jellegére, azok részletes leírása csak elvétve található meg bennük. A hatalmaskodási 67 A hiteleshelyek illetékességi köre nem volt központilag szabályozva, inkább a mindennapi joggyakorlat során és az illető egyházi intézmény tekintélye alapján alakult ki, lényegében azt a kisebb-nagyobb területet jelentve, ahonnan az ügyfelek érkeztek, illetve amelyen a konvent hivatalos eljárásokat végzett. Történtek kísérletek arra, hogy a bírói megbízást teljesítő hiteleshelyek csak az érintett vármegyében fekvők közül kerülhessenek ki, ám a fennmaradt oklevelek tanúsága szerint ezek az intézkedések nem korlátozták ténylegesen a hiteleshelyek hatókörét. SZENTPÉTERY Imre: Magyar Oklevéltan. H.n., é.n. [Bp., 1930.] 136. és különösképp 216-217. 68 Az egyszerű tudományvétel (inquisitio simplex) a pert megelőzően, a panasz jogosságát igazolni hivatott eljárás, amelynek elvégzéséről a hiteleshelyek állítottak ki jelentést, amelybe azonban csak az eljárás summázata került bele, a tanúk nevei és az általuk elmondottak nem. Bővebben lsd.: BÉLI, 1996. 132.; BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 1996. 63. 69 A köztudományvétel (inquisitio communis) a per során elrendelt és egyetlen nap alatt lezajlott bizonyítási eljárás, amelyről a hiteleshelyek részletes jelentést készítettek, felsorolva a meghallgatott tanúkat, és az általuk elmondottakat, azt is rögzítve, hogy az illető szemtanúja volt-e az esetnek, avagy csak hallomásból értesült róla. Bővebben lsd.: BÉLI, 1996. 132-133.; BÓNIS-DEGRÉ-VARGA, 1996. 63-64. 70 A hatalmaskodást elkövető tisztségviselőket hivatalukból (de officiolatu), hivatalviselésük színhelyéről is perbe lehetett idézni, de csak abban az esetben, ha az illető a hatalmaskodást hivatalviselő személyként és nem magánemberként követte el. (HK II. 19. tc. 1. §) Egyházi személyek tisztségviselőit a világiakhoz hasonlóan lehetett perbe idézni (HK II. 48. tc. 1. §), őket uraik - amennyiben tetteikben ártatlanok voltak - letartóztatással is elégtétel adására szoríthatták (HK II. 48. tc. 2. §).
