Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
és csak kisebb részben súlyos közbűntényes tettek miatt helyezett valakit rendőri felügyelet alá. Ezért tehát azt, hogy Andrics nem tartózkodott otthon, a falujában márpedig december 17-ről 18-ra virradó éjjel nem volt otthon és aztán egész nap nem látták -, az éjjeliőrök, illetve az esküdt beszámolója alapján a bíró azonnal jelentette a pécsi járás szolgabírójának, a szolgabíró 19 ekkor már bizonyos mértékig rendelkezett a csendőrökkel s ő küldte ki azokat Andrics keresésére. Svegál és Andrics vallomásához csatolták a későbbi, folytatólagos kihallgatások anyagát, ezek összesen 20, illetve 16 oldalt tesznek ki, a személyes adatok felvételével együtt. Svegál Ivo, mint említettük, az első kihallgatáson tagadott, nem tudta, miért van letartóztatva; kihallgatása folytatódott 1859. január 2-án, ekkor már bevallotta tettét - némileg előrefutunk az eseményekkel, de meg kell jegyezni, hogy ez már a második házkutatás után, a pénz legnagyobb részének megtalálása után volt - valamint január 7-én. Január 2-i vallomásában meglehetős részletességgel elmondta, hogy kereste őt meg Andrics Sztipo, hogyan hívta őt, hiszen a postakocsi Szederkényből már elindult, hogyan mentek aztán a szőlőkön keresztül az országútra, hogyan állították meg a kocsit stb. Beszélt a postakocsis leütéséről, a pénz kivevéséről, annak otthoni elrejtéséről. Vallomása végén hozzátette, hogy sem felesége, sem gyerekei nem tudtak a rablásról, sem az abból származó pénzről, ők ártatlanok. Andrics Sztipo az első kihallgatáson szintén tagadott, nem tudta, miért van letartóztatva, még nagykozári útjáról sem beszélt; kihallgatása folytatódott 1858. december 31-én, 1859. január 2-án és január 7-én; ő is bevallott sok mindent már a második kihallgatáskor. Elmondta, hogy Szederkényben Konrád Schubertnél volt, szénáért, beszélt annak öccséről, aki láthatta őt - a december 27-én kihallgatott Ádám be is számolt erről - ; ez után ment Svegálnak a szőlőhegyben lévő pincéjéhez. Az ottani tartózkodás (iddogálás) után állítólag Svegál házához tértek be, majd ő Lauschékhoz indult. Ezen vallomásában még az akkor viselt ruházatáról is beszélt. A teljes vallomásra a január 2-i kihallgatáson került sor, ekkor Svegálhoz hasonlóan vallott, ha egyes részleteiben eltérően is. A két január 7-i kihallgatáson előző tettükről, az 1858. januárjában a devecseri Mohr János molnár ellen elkövetett, illetve megkísérelt rablásról kérdezték Svegált és Andricsot. Erre a devecseri esetre még több szempontból vissza kell térnünk. Lausch Gyuro legnagyobb részben az unokatestvére érkezéséről, náluk tartózkodásának idejéről vallott, szerinte 18-án kora hajnalban már elment tőlük; kihallgatása folytatódott 1858. december 31-én. Lausch Anton fiához hasonlóan vallott; kihallgatása folytatódott 1859. jan. l-jén. nyai Helytörténetírás 1980. (1981) 383422. Rövid ideig a csendőrséggel párhuzamosan léteztek a pandúrok, majd 1867-től kezdve jelentek meg újra; a két testület közti ellentét nem tartozik dolgozatunk keretei közé. Itt köszönöm meg dr. Ernyes Mihály megyei rendőrfőkapitány szíves szóbeli közlését. Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején. I. 408., in: Baranyai Helytörténetírás 1980. (1981) 383-422.
