Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JOBBÁGYI GÁBOR: „EZ ITT A VÉRTANÚK VÉRE" (Földes Gábor és társai pere)

nek vezetőit, s Varga Ernőnek külön gratulált, hogy megőrizte a főiskola nyugalmát és biztonságát. Valószínűleg Varga Ernő is kommunista érzelmű volt, így tartotta fenn a rendet. A városházán mikor szólni akar „lekommunistázzák", s mikor az országban elsőként megindítja a főiskolán a tanítást, erre - Varga Ernő szerint - „egyes hallgatók azt mondták, hogy más egyetemeken az a hangulat, hogy a Mosonmagyaróvári Akadémia leköpnivaló, mert már működik." Nem ismerhetjük az igazgató indítékait. Az azonban biztosan kijelenthető, hogy ő is a visszafogás, a mérséklet híve volt. Nagy szerepe volt neki is abban, hogy a városban a diákok között nem volt sokkal több áldozat. Mérsékletéért börtönbüntetéssel, pályájának félbetörésével jutalmazták, a börtön után kazánfűtői vizsgát tesz. Varga Ernőnek nincs semmi köze a három AVH-s tiszt halálához, még csak nincs is az események helyszínén. Ezután következik a „gyilkossági" résszel vádoltak kihallgatása, akik közül elsőnek 1957. május 25-én Kiss Antalt hallgatják ki.

32 Ő bűnösnek vallja magát, elismeri, hogy az emeletről kiugrott Vági Józsefbe belerúgott 1956. október 27-én. Véleménye szerint Vági ekkor már halott volt, majd elismeri, hogy Stefkó akasztásánál a holttest közelében volt, azt meg is fogja. Tettének mozgatórugójáról a következőket mondja; „Nagy tömeg halott, köztük sok terhes anya, ez vitt rá." Kiss Antal kétségtelen az események közvetlen közelében volt, egyes részmozzanatok végrehajtásában részt vett. Az előző négy vádlott tevékenységéről semmit nem tud mondani. Weintráger László hatodrendű vádlott nem érezte bűnösnek magát.

33 Ennek ellenére gyakorlatilag elismeri, hogy közreműködött Stefkó István felakasztásában, bár véleménye szerint erre kényszerítette egy Kanadába távozó személy. Szálai Ferenc hetedrendű vádlott elismeri, hogy közreműködött az akasztásnál.

34 Az elmeorvosi vélemény szerint elmegyengeségben szenved és ezért „a bűncselekmény társadalmi veszélyességének felismerésében, valamint cselekedeteire vonatkozólag akaratának szabad elhatározó képességében súlyos fokban korlátozott volt." (Erre az elmeorvosi véleményre tekintettel ítélik őt később „csak" életfogytig tartó szabadságvesztésre.) Elismeri, hogy Vági József rugdosásánál jelen volt, lehet, hogy hozzá is ért, s megfogta Stefkó István vállát az akasztásnál, s néhányszor ráütött a felakasztott emberre a kerékpárpumpájával. Cziffrik Lajos nyolcadrendű vádlott nem érezte bűnösnek magát.

35 Bár Vági és Stefkó halálát messziről látta, s igen részletesen elmondja, tevékenyen nem vett részt 32 Id. 25 alatt 1957. május 25-i tárgyalási nap 1-3. oldal 33 ld. 32 alatt 3-5 oldal 34 ld. 32 alatt 5-7 oldal 35 ld. 32 alatt 7-9. oldal