Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a
liktus teremtő, hanem orgazda Szakállról vallottak. 24 Míg Lengyel János általában nem hallott Szakáll tolvajlásairól s mint kijelentette: ő csak a bodonhelyi Mánai János lólopásának estét ismeri, de ő most szombathelyi fogságban van. A 60 éves Takács János az előző tanú csekély információhiányának okát is bemutatta. Ugyanis Lengyel 3 évvel ezelőtt egy olyan szűrt vett Szakálltól, amit ő valakiről levont. A vádlott magát a tanút is „egy szép kék fejér belesű mentével" kínálta, de ő nem vette meg. Olyan állat eladását is felajánlotta, aminél jelezte, azt Takács Győr felé ne vigye - tehát lopott volt. A tanú gyanította, hogy Szakáll abban a híres esetben is részt vett, amikor a soproni mészárosokat fölverték és meglőtték, mert 3 db oly szép kést látott az asztalán, ami 1 tallért is megért volna, s később Szakálltól hallotta, hogy azokat mészárosoktól szerezte. A ruhalopást, eladást erősíti meg Orbán Gergely vallomása is: Szakáll többször köntösöket, mentéket árult. Míg feltűnően több tanú - Darácz Péter, Kovács András - semmit sem tudott a vádlott bűnös ügyeiről, Varga Mihály Szakáll szavait idézte az ő jellemének megrajzolásakor: „ én sem szántok sem kapálok az mint húzhatok vonyhatok ahol elek". 0 tudott Szakállnak egy kisebb volumenű tolvajlásáról, a szanyi Vig Máténak egy kas méhét ellopta, de felesége rászólt, hogy a méheket vigye vissza - a tanú jelezte - valószínű a sértett jó emberük lehetett. Szakáll Istók ügyében Szanyban a döntő szót a magisztrátus mondta ki, Marok Péter, a mezőváros főbírája a 12 esküdttel 35-ként kollektív tanúságot tettek, és eskü alatt kijelentették: Szakáll soha kézimunkával élete szükségletét nem kereste, többnyire rablásból, tolvajságból élt. Nem zárják ki, hogy kapcsolatban állhatott bodonhelyi legényekkel. Maguk egy ilyen legényt, aki Tétről hozott lopott lovat, lefogták s a keszői várba vitték. Az utolsó nap Árpáson hallgattak ki 19 tanút. A nagyszombati apácák árpási jobbágyai közül a 2. tanú, a kb. 50 éves Bősze György tudta azt, hogy Csizmazia Geci (Gergely) 1678-ban Árpásnál a Rábán, a tilalmas átkelőn lopott ökröket és lovakat hajtott át. Bár Pottyondy Ferenc szolgabíró és a „vajda" lefogatta és Kapuvárra vitette őt, kiszabadult, és újabban 4 ökröt lopott Gyarmatról. Ekkor fogták el és vitték Szombathelyre. A következő hat tanú (Farkas András, Horváth György, Vados János, (etc.) hasonlóképpen vallott. A 9. tanú, az árpási Horváth János nemcsak megerősítette az előző vallomásokat, de közölte, ő is kezes volt akkor, amikor Csizmadiát Pottyondy - annak akasztást ígérve - megfogatta. Az őt követő tíz tanú is - közöttük Kovács János és Pap István árpási kastély hajdúk - a megelőző vallomásokkal egyezően ismerték a történteket. Itt a bodonhelyinek is nevezett Szakáll Istvánról nem sokat, illetve semmit sem tudtak. 25 A fenti tanúkihallgatások egyik visszatérő momentuma: a bodonhelyi katonák állattolvajlásai és együttműködése a környező falvak egyes lakosaival, akik az orgazdaságot vállalva ezeket az állatokat továbbadták. Nem lehet e dolgozat feladata a A szovátiak közül a 28. tanú, Sánta Benedek emelte ki Szakáll eme tevékenységét. Tudott arról, hogy a vádlott egy lovat eladott, de a vásárlónak azt tanácsolta, az állatot Sopron felé ne vigye, így egyértelműen lopott jószágra gondolt. GyPL Capsa Q. fasc. 1. No. 6., 6/B., ill. uo. sz.n.
