Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
DOMINKOVITS PÉTER: HATÁRVIDÉKEN - „Számosállat" tolvajlások a
természetesen az adott perekben egy, a szokványos üzleti menettől eltérő, törvénytelen szinten. (A másik ilyen, a hagyományos kereskedelmi mechanizmushoz közelebb álló megnyilvánulás a csempészés volt.) 19 További lényeges szempont: az átvonuló és állomásozó hadak ellátása, ami Győr és Sopron megyék „határtérségeit" is érintette. A katonaság egyszerre teremtett felvevőpiacot, és miként a szövegek jelzik: törvénytelen közvetítőszerepet, ritka esetben jószággal rendelkező „prédát". Az egyedi példákat követően joggal állítható, hogy az 1659-1679 közötti tanúkihallgatások sora, amely Széchenyi György püspök elrendelésére a püspöki birtokokjobbágyságával, s annak tolvajlásaival, orgazdaságaival kapcsolatban keletkezett, a helyi lakosság egy részének napi életmódjára mutat rá, nem a „nagy számok", hanem a szerves egymásra épülés jegyében tendenciát mutat. E források, legfőképpen az időszak utolsó éviben „kulmináló" állattolvajlásokkal kapcsolatos tanúkihallgatási jegyzőkönyvek, Győr és Sopron vármegye érintkező határterületén, illetve ezzel egyezően Sopron és Vas vármegyék határtérségében - azaz valójában a végvárrendszer közvetlen hátországában - egy, a törvények, helyi jogszokások szerint élt emberek által megtűrt, illetve azzal egybenőtt életmódot rajzolnak fel, ami egyrészt a tolvajláson, orgazdaságon, másrészt annak olykor kényszerű, máskor hasonló indíttatásból, de haszonelvű elviselésén alapult. Lássuk az első konkrét „esetleírást". 1659 márciusában Széchenyi György püspök, - Győr vármegye főispánja, az említett térség pozíciójának köszönhetően egyik nagybirtokosa - meghagyására Farkas András alispán Fejérváry János szolgabírót és Gersich György esküdtet Győr oppidumban az alábbi tanúkihallgatás lefolytatására utasította: tudakolják ki, Asbót István, Török Ferenc és több más, a győri püspökség Szováton, Bágyogon élő jobbágya, illetve katonája - más rábaköziekkel egyetemben - miféle lopásokat, tolvajlásokat, vagy más latorságokat követtek el? Már az első tanú, a kb. 40 éves Pesthi Gergely, Gáborjáni Tóbiás győri olvasókanonok kónyi jobbágya, a vádlottak legtöbbek által hangsúlyozott bűneit felsorolta: ők több hasonló társukkal a kónyi határban „Szűrőket vontának es varsaikatis fői vagdaltak [a] konyiak[nak] es szidalmazvaán űket őlesselis feniegettik". Ugyanakkor tudomása volt arról, hogy a bágyogi István Jakab a kónyi Csapó (Chapo) Balázs „ötöd magával való lovait el lopta", amelyeket később nála megtaláltak, a pásztorok 4-4 db szintén lopott szűrével együtt. A falu lakóit fenyegető bűnök sora a tanút is érintő esettel csak nőtt; az elmúlt ősszel Pesti szolgáját a csécsényi (Chechen) malomba küldte - valószínű szekérrel, gabonát őröltetni. A fenti falu határában Tót Ferenc és Sároli Márkó őt nemcsak rútul szidalmazták {„őrdőgh atta, ördőgh teremtette"}, agyba-föbe verték, de ökreit is el akarták venni. Csapó Balázs esete, illetve a varsák fölverése közismert lehetett - azokat többek között Szabó István és Bertalan András is felemlítette. Az előbbi tanú vallomásában egy később fontos elem jelenik meg: Szabó ugyanis más Győr erődváros kereskedelmi szerepére: Gécsényi Lajos: Győr kereskedelmi szerepének változása a XVI. században. In: Arrabona 26-30., Győr, 1991. 23^3. p., Uő.: Győr kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a XVII. században = Győri Tanulmányok 13., Győr, 1993. 103-118. p.
