Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
CSÓTI CSABA: A MUNKÁTLANSÁG BŰNE
A fentiek alapján elmondható, hogy a közveszélyes munkakerülésről rendelkező törvény valójában a hatalom ingerült reakciója volt a gyors városiasodásssal együtt járó lumpenéletmód terjedésére. A kompenzáció tényét bizonyítja, hogy mind az általános indoklásban, mind a törvény parlamenti méltatásában kiemelték, hogy a társadalom gyengekezüséggel, határozatlansággal vádolja a bűnüldöző szeneket és a bírói kart. Az 1913. évi XXI. tc.-ben ezért igyekeztek úgy fogalmazni, hogy annak szövege közérthető és a közvélekedéssel egyező legyen. E miatt azonban a törvény túllépte a jog kereteit és a szabályozás, illetve szankcionálás helyett nagyon is szubjektív erkölcsi eszményeket emelt be a törvénytárba. Ilyen volt az egyén önmagával szembeni felelőségének közüggyé emelése és a korabeli polgárságnak a proletarializálódott tömegektől való távolságtartásának fóbiája is. Az általános indoklás szerint az új törvény éppen az egyébként tiszteletre méltó, ám definiálhatatlan polgári értékek (család, felelősség önmagamért és hozzátartozóimért, anyagi jó lét... stb.) fokozott védelme, illetve az ezektől való deviancia visszaszorítására törekedett. Éppen ez a törekvés tette azonban veszélyessé ezt a törvényt. Amennyiben ugyanis az állam törvényben kíván korlátozni egy egyéni életformát, akkor nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy újabb, a „közvélekedéstől" eltérő életformákat minősítsenek büntethetővé. Ez pedig — elvben — elvezethet az egynemű, szabályozott társadalom bevezetéséig. Természetesen a törvénymagyarázóknak erre is volt megfelelő válaszuk: ,^4 merő elméletekből kiemelkedő s a gyakorlati élet követelményeivel számoló gondolkozónak be kell látnia, hogy ezek az intézkedések, bár a személyes szabadság korlátozásával járnak is, az erkölcsi szabadságot nem sérteni, hanem ellenkezőleg, a külső kényszerrel gyógyított embernek visszaállítani vagy éppen kialakítani fogják " Az etika eme századfordulós lovagjaival és későbbi követőivel szemben azonban érdemes emlékezetünkbe idézni Hobbs gondolatainak szellemét. A XVII. századi Angliában azért köszöntött be a polgárháború és az ezzel járó zűrzavar, mert tökéletes, úgynevezett isteni eszmékről az embereknek tapasztalat helyett csupán vélekedéseik voltak, melyeknek kizárólagos valóra váltására törekedtek. A vélekedések gyakorlati valósággá történő átalakítása és politikai hatásaik elfedték a tapasztalat tekintélyét, „amelyből állítólag táplálkoznak. Ez a tanúság megszívlelendő mindazok számára, akiket pillanatnyi érzelmeik arra ösztönöznek, hogy a törvény eszközeivel valósítsák meg az általuk elképzelt tökéletességet. 5 Pierre Manent: A liberális gondolat története Tanulmány Kiadó, Pécs, 1994. 35. p.
