Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

VÖLGYESI LEVENTE: SZEMELVÉNYEK GYŐR VÁROS FEUDÁLIS BÜNTETŐJOGÁBÓL

nősnek találtatott és elítéltetett, amíg az elsüllyedt személy ártatlannak bizonyult és ha időben sikerült a víz alól kihalászni, akkor élve meg is úszta ezt a büntetőeljárásjogi kalandot. Általánosan ez az eljárási forma a XIII-XVI. századig maradt fenn. A XIII-XVI. századtól egyértelműen az úriszéki és vármegyei ítélkezésben az ún. inkvizitórius, tehát nyomozó, vizsgáló büntetőeljárás vette át a szerepet, miután a közvélekedés az isteni közbeavatkozás és az eskük igazságtartamába vetett bizalma megrendült. Itt már az ügy ura az inquirens, a nyomozó-vizsgáló bíró, aki az eljárás alatt teljesen passzív terheltet vallatja, igyekszik belőle a beismerő vallomást szó szerint kicsikarni. A vizsgáló egy személyben a vádhatóság, az ítélkező fórum és a védelem is. Az eljárás írásban és titkosan, a nyilvánosság kizárásával folyik. A bizonyítás már anyagi, tehát az események hű rekonstruálására törekszik, a bizonyítékok szabadon nem mérlegelhetőek, hanem kötött minden bizonyítéknak az értéke. A kínzókamrák ennek a korszaknak az emlékei. * * * A városi jogalkalmazásban érdekes módon ez a kettősség nem külön — külön, korszakonként lelhető fel, hanem természetesen a korai időszakra tisztán az akkuzatórius rendszer, amíg az újkorban a két rendszer vegyesen jelenik meg a városi bíráskodásban. Most tehát inkább ezekre a vegyes eljárási részletekre érdemes röviden a figyelmet irányítani. Az eljárás az alábbi szakaszokra osztható: előkészület, vizsgálat — nyomozás, bíróság előtti eljárás, ítélethozatal, végrehajtás, ritkább esetekben a jogorvoslat. Az előkészületi szakasz még nem tekinthető az eljárás érdemi részének. Az eljárás megindításához elengedhetetlenül szükséges mégis. A büntető hatóságnak valamilyen úton módon először is a bűncselekményről tudomást kellett szereznie. Ennek legegyszerűbb módja, ha az elkövető önként jelentkezik, mai szóval úgy mondhatnánk, önfeljelentést tesz. A másik módozat, amikor valaki, aki akár sértett vagy tanú, vagy más szemfüles személy feljelentést tesz, akár csak a bűncselekmény megtörténte tárgyában, akár megjelölve a lehetséges elkövető személyét is. A harmadik eset az lehetett, amikor a hatóság maga észlelte a bűncselekmény megtörténtét, és az eljárást hivatalból indította meg. De nem minden esetben indult meg az eljárás. Ez pedig az asylum, a menedékjog gyakorlása esetén történhetett meg. Ha az elkövető plébánia- vagy kórházi templomba szökött és menedéket kért, a város nem kérhette ki magának.

19 1765-ben a Helytartótanács akként rendelkezett, hogy az egyházi bíróságnak meg kell állapítania, hogy jogos-e az asylum az adott esetben. Amennyiben nem, vissza kell adni a város joghatóságának.

20 A Helytartótanács 1776. évi 6204. számú rendelete értelmében csak olyan egyházi épület lehet az asylumjog tárgya, amelyben szentségeket őriznek. A közbűntetteseket viszont ki kell adni. Wick Béla: Kassa története és műemlékei (Kassa, 1941) 256.1. Acta pol. et jur. No. 126.; 1765. máj. 2.