Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
Az 1859. jan. 15-én felvett „rögtön-bírósági" jegyzőkönyv (132. sz. alatt) egyesíti a vallomásokat, a kiderített tényeket. Ennek az ülésnek az elnöke Flórian Grabner volt, aki az országos törvényszéket képviselte. E jegyzőkönyvből csak a két rablóra vonatkozó adatokat ismertetjük. Svegál Ivo és Andrics Sztipo olaszi lakosokról legelőször is megtudhattuk, hogy mindkettő büntetett előéletű volt, „rossz hírükről" 57 ismertek voltak a faluban; említettük, hogy az egyik rendőri felügyelet 58 alatt állt, ezért kezdték az alibijüket kérdezni. A tett éjszakáján nem voltak otthon, illetve később egyre zavarosabb dolgok derültek ki róluk. A két rabló vallomása - amely a fent említett, folytatódó kihallgatásokon elmondottakkal lényegében megegyezett, egymással azonban némely részletében ütközött - a következőket tartalmazta: Svegál Ivo és Andrics Sztipo 17-én este hat körül találkozott Svegál pincéjénél, elhatározták 59 a postakocsi kirablását; mellékutakon együtt az országútra mentek, megállították a kocsit. A postakocsist leszállították 60 és az erdőbe 61 vezették a kocsit, gyalog ment utána a másik kettő. Az erdőben történt a postaláda felfeszítése, a kocsi kirablása, a postakocsis bottal, fejszével való összeverése 62 , megkötözése. Abban azonban egyforma a két vallomás, hogy nem akarták a postakocsist megölni, csak megakadályozni, hogy valljon. A kocsis 63 állítólag azt mondta, hogy úgysem lesz szerencséjük azzal a pénzzel. A rablók először azt állították, hogy csak kisebb összegeket vettek magukhoz. Andrics Nagykozárba ment, ahova éjjel 1-kor érkezett, nagybátyja, Anton Lausch házába, majd onnan hajnalban Pécsre; Svegál pedig egyenest Pécsre indult, adósságát megadni 64 . Josef Fux bíró ezen összefoglalásba, rögtön-bíró sági jegyzőkönyvbe illesztett vallomása 65 arra vonatkozik, hogy a két gyanúsított a december 17-ről 18-ra virradó éjszakán nem volt otthon, mint ő ezt az esküdt, majd az őr híreiből megtudta; ment is Pécsre jelenteni, ott tudta meg, hogy rabló gyilkosság történt; a megyetörvényszék átiratára azonnal intézkedett, előbb Svegált, utóbb Andricsot fogták le - ez utóbbit már akkor, amikor a csendőrök megjöttek. ban némi ellentmondást is felfedeztek, s az ügyvéd, Kovács Zsigmond többek között erre alapozta azt, hogy az ügyben (egyébként sikertelenül) perújrafelvételt kérjen. Ez alól természetesen kivételt képeznek a mohácsi adó- és sóhivatal tisztviselői, valamint a postamesterek. Ez a megjelölés már előfordult a bíró vallomásában is. Vö. a mellékletben a szolgabírói hivatal 41. sz. alatt szereplő levelével. Mindkettő a másikat mondta kezdeményezőnek; Svegál némileg ittasnak is állította magát. Ismét mindkettő a másikra fogja, hogy az szállította le erővel a kocsist s ült fel a helyébe; azok a tanúk, akik a postakocsisnál magasabb embert láttak a bakon ülni s a ruháját is leírták, valószínűleg ekkor találkoztak a postakocsival. A lothárdi határban lévő erdőbe. Mind Andrics, mind Svegál szerint a másik ütött nagyobbat. Vö. a mellékletben a 148. sz. alatt szereplő ítélet-fogalmazvánnyal. Vö. korábban Jákob Schaffer tanúvallomásával, valamint a mellékletben a szolgabírói hivatal 110. sz. alatt szereplő levelével: „Schwarz András israelita kereskedőnek ... 7 db 10 ft-os bankjegyet kifizetett". Ez az 1858. december 27-én tett vallomásával majdnem szó szerint egyezik.
