Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
T. PAPP ZSÓFIA: EGY POSTAKOCSI KIRABLÁSA
dig 17-én fát vett, utána a sórósi kocsmába bement 46 s csak 4 óra után jött haza. Ezután egyikük sem hagyta el a házat, amikor az éjjelőr jött, akkor is otthon voltak. Andrics Sztanko, 37 éves, özvegy, olaszi lakos; a tavalyi évben volt három hónapra büntetve. Nem tudta, miért hozták be. A devecseri ügy felől kérdezték, erre azt állította, hogy a rablásban nem vett részt, ő csak azért volt törvény elé állítva, mert Popovics felesége megkérte őt: ha kérdezik, mondja azt, hogy január 17-én éjszaka ő Popoviccsal Versenden volt 47 . A további vallomás meglehetősen zavaros: találkozott is Popovics Simonnal, együtt is voltak, de nem akkor és nem ott; a pincéjében voltak, utána 10 óra körül Olasz faluba bementek, ő már haza is ment. Ugyanezen a napon volt, de nem szerepelt ezek mellett természetesen Ivo Svegál és Sztipo Andrics újabb vallomása; azokat első vallomásukhoz csatolták. Svegál feleségét, Erzsébetet nem ekkor hallgatták ki, hanem január 2-án; az ő neve viszont jóval később, az ítélet végrehajtása után hónapokkal, áprilisban került újra elő: kihallgatták az Andrics Pávo és felesége elleni ügyben, mint ezt egy 16 oldalas kihallgatási jegyzőkönyvben olvashatjuk, amikor még mindig a hiányzó összeg után kutattak; a két elítélt hátramaradott családtagjai alighanem egymásra mutogattak, hogy a másiknál kell még lennie pénznek. 1859. január 9. Jákob Scháffer, zombori származású 33 éves pécsi lakos, izraelita, Andreas Schwarz 48 pécsi kereskedőnek (?) rokona és üzlettársa. Részletesen beszámolt arról, hogyan állt össze az a 71 forint 41 krajcárnyi összeg, amellyel az olaszi Ivo Svegál tartozott nekik; ezek után elmondta, hogy Svegál december 18-án 9-kor jött hozzájuk, megadott a tartozásából 54 forint 36 krajcárt, fennmarad mint követelés 17 forint 51 krajcár. Amikor ez az ember náluk volt, ők még nem tudták, mi történt, nem is volt tehát gyanús, honnan tudta kifizetni ezt az összeget. Amikor azonban később hallottak a „szerencsétlenségről", mármint a postakocsis agyonütéséről, akkor se tudta senki, hogyan történt. Egyébként szerinte ez az összeg nem volt olyan jelentős nagyságú, hogy annak kifizetése miatt eleve gyanakodnia kellett volna. Ezt az összeget Scháffer beszolgáltatta, s valamit még hozzátett 3 forint (gulden) különbségről. A tanúvallomásokból a következőket tudhattuk meg: a rablás 1858. december 17-ről 18-ra virradó éjszaka történt. A Mohács és Pécs között közlekedő 782. sz. postakocsit támadták meg - ezt Cariol, Cariolwa-gen, Delligance névvel illették. A postakocsi 19 918 f 84 kr-t szállított a levelek, csomagok mellett; tudjuk azt is, hogy pécsi, siklósi, szigetvári, sőt tabi, más irányban pedig mohácsi, hőgyészi stb. címzetteknek vitt postát. A pénz egy részét a mohácsi adóhivataltól, más részét a mohácsi só hivataltól küldték Pécsre az illetékes megyei hivatalokba, elenyésző volt csak a más származású összeg. A kocsin Josef Laufer (Lauffer, Laufert) almamelléki születésű, katonaviselt, 25 éves fiatalember volt a kocsis - Kutscher vagy Postillon szóval említik az iratokban. A postakocsi december 16-án indult Pécsről, majd 17Vö. a 26. és 32. sz. jegyzettel és Katharina Gokler vallomásával. Vö. a kapcsolatos ügyek között említett 3. üggyel ill. a 14. sz. jegyzettel. Vö. a mellékletben a szolgabírói hivatal 110. sz. alatti levelével.
