Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

PADOS JÓZSEF: A SOPRONKŐHIDAI FEGYHÁZ ÉS BÖRTÖN TÖRTÉNETE

bérleti rendszerű üzemek - kézi, mechanikai szövés, kosárfonás, kefegyártás szakmákban - 1923-tól ismét működni kezdtek. Az 1928. évi X. törvénycikk alapján az igazságügyi miniszter az intézet egyik elkülönített területét - férfi elítéltek részére - szigorított dologházzá minősítette. A szigorított dologház intézményének bevezetésére a visszaesőknek a társadalom tagjai sorából hosszabb időre való kivonása érdekében került sor és a rendszer 1950-ig létezett. A beutalás mindenkor határozatlan időre szólt és 3 évnél kevesebb nem lehetett. Velük szemben éjjel magánelzárást kellett alkalmazni, nappal a munkahelyeken dolgozhattak. A többszörösen büntetetteket azonban nappal is el kellett különíteni és ruhájukat megkülönböztető jelzéssel látták el. Az intézet hivatalos megnevezése a tevékenység kiszélesítésével 1929-től, „Soproni Királyi Országos Fegyintézet és Szigorított Dologház"-ra változott. A fegyintézeti részben 1941-ben az igazságügyi miniszter közvetítő intézet felállítását rendelte el, ahová az elítéltek büntetési idejük kétharmad részének letöltése után kerültek. A németek 1944. márciusi bevonulását követően az események halmazát szolgáltatta a Szálasi rendszer. Ezek közül az intézet számára meghatározó volt, hogy Sopronkőhidát tartották legalkalmasabbnak az általuk letartóztatott politikai foglyok elhelyezésére. A zsúfoltság miatt 1944. november 24-én 516 fó szigorított dologházas elítéltet hadiszolgálatra vittek. Helyükre kerültek a budapesti Margit körúti katonai fogházban őrzött politikai foglyok, akik közül a védőőrizeteseket elkülönítetten helyezték el. A katonai őrség és az általuk őrzött foglyok teljes egészében elkülönültek a fegyintézet személyzetétől és az általuk őrizettektől. Csak az élelmezés, fűtés és világítás volt közös. Ide települt át december közepén a Dominich Vilmos hadbíró őrnagy nevével fémjelzett hadbíróság is, aki folytatta Budapesten megkezdett tevékenységét. Sorozatban hozta a súlyosabbnál súlyosabb ítéleteket. Rendkívül sok volt ezek között a halálos ítélet is, melyek egy részét végrehajtották, másik részét 10-15 évi vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. Az első halálos ítéletet 1944. december 21-én hajtották végre. Bajcsy-Zsilinszky Endrét december 23-án ítélték halálra és három sorstársának december 24-i golyó általi kivégzése után, kb. reggel 8 óra tájban kötél általi halálos ítéletét végre is hajtották. Kivégzésének helyén és a parancsnoki épület homlokzatán a mártírhalált haltak emlékét emléktáblák őrzik. Az igazgatósági épületet ismeretlen tettes, vagy tettesek 1945. március végén felgyújtották. A tűz martaléka lett az irattár, benne az intézet sorsára vonatkozó összes lényeges adattal, irattal. E tűzvészt követően hosszú évekre csupán rom volt az igazgatósági épület helyén. Az intézetet 1945. március végén Sopronba, az ún. 48-as laktanyába költöztették, mert áprilistól 1948. január végéig a szovjet katonai parancsnokság a fegyintézetet rendelkezési hatáskörébe vonta. Az intézet területét drótkerítéssel megnövelve jelentősen kiterjesztették. Egyesek szerint 1945. pünkösdjén 22 ezer, mások szerint 33 ezer ember volt itt bezárva. Nagy részüket ártatlanul tartották fogva