Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MÉSZÁROS ZSOLT: BŰN ÉS BŰNHŐDÉS - A kiskorúakat veszélyeztető bűncselekmények jogi szabályozásának alakulása a magyar jogrendszerben

megnevezést „kiskorúak veszélyeztetésére" változtatta. A súlyosabb, tehát bűntetti alakzat, az elkövetőt három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette. Az 1993. évi XVII. tv. a kilátásba helyezett büntetés mértékét öt évre emelte. Az 1995. évi XLI. tv. továbbá beiktatta a (3) bekezdést, amely két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntette azt a nagykorú személyt, aki az adásvétel útján hozzákerült kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábírta, vagy rábírni törekedett, illetve a kiskorúval kényszermunkát végeztetett. A múlt idő azért indokolt, mert 1999. március 1. napjától hatályos a jelenleg alkalmazandó törvényi meghatározás. Az 1998. évi LXXXVII. tv. az emberkereskedelem tényállásának megalkotásával szükségtelenné tette mindazokat a rendelkezéseket, amelyek más tényállásokban, így a kiskorúak veszélyeztetése bűntettének keretei között is, ezen elkövetési magatartásokra vonatkoztak. (Btk. 193. § a családi állás megváltoztatásának bűntette). Eszerint a (3) bekezdés azt a nagykorú személyt rendeli két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni, aki a kiskorúval kényszermunkát végeztet. Időrendben áttekintve a család, illetve a kiskorúak védelmét szolgáló hazai jogszabályokat, kézenfekvő két megállapítás. Első: gyakorlatilag egy évszázadon át a vonatkozó rendelkezések nélkülözték az egységes, átfogó gondolatot. A szabályozás szétszórt és esetleges volt. Második: a II. világháború utáni jogalkotás, idővel az egységesítés igényével lépett fel. Mindez az egységesítés a törvényi tényállás megfogalmazásának bizonyos mértékű leegyszerűsítését is jelentette. A politikai főhatalom által meghirdetett ún. szocialista - ember - eszmény ideáját nem szolgálta és nem szolgálhatta az olyan szülő, nevelő vagy gondviselő, aki a nevelés és felügyelet szabályaiból eredő feladatait súlyosan megszegi. Hosszú évtizedekig a joggyakorlat ezért úgy tett, mintha a kiskorúak testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztető magatartások száma egyre csökkenne. Az e korszak statisztikai adatai is ezt tükrözik, amelyeket engedelemmel nem részletezek. A realitáshoz jóval közelebb állnak a hetvenes és a nyolcvanas évek jogszabály alkotási lépései, amelyek a tárgybani jogszabályhelyek megfogalmazásában is tetten érhetők. Az 1990-es évektől kezdődően a jogalkotási folyamat erőteljesen felgyorsult. Az egyes részletek méltatása vagy kritikával való illetése azonban nem ez alkalommal esedékes.