Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN
A bíróság értesítése nélkül a tömlöctartó nem vehetett be és nem is bocsáthatott el rabot. A bevitt fogolytól el kellett venni kést, villát és minden egyéb vasszerszámot. A büntetésre váró rabot éjjel-nappal vasban, bilincsben kellett tartani. A tömlöctartó kötelessége volt, hogy minden reggel és este megvizsgálja a rabok lábain levő vasakat, valamint ellenőriznie kellett a tömlőének és valamennyi rabtartó háznak a falait, vasakat, „fenekeit", ajtajait és zárait. Este és reggel szemügyre kellett vennie, hogy nem történt-e valamiféle ásás, vésés, továbbá, hogy a rabok nem rejtenek-e ágyneműjükben földet vagy követ. A magisztrátusnak jelentette, ha bármilyen rendellenességet tapasztalt. Mikor a tömlöctartónak a magisztrátus parancsára, vagy valamely fogoly ügyében el kellett mennie, akkor a rabokat helyükön, vagy az alsó tömlöcben, illetve a fogházban „erős zár alá bé rekessze". A tömlöctartó a magisztrátusnak jelentette, ha a rabok nem engedelmeskedtek neki, vagy éppen „helytelen cselekedetre conspirálnának". A magisztrátus gondoskodott a vakmerő, további gonoszságokat elkövetni szándékozó gonosztevők megzabolázásáról. A tömlöctartó fizetését nem egészíthette ki az előírtnál magasabb összegű tömlöcváltság beszedése útján. A raboknak adott alamizsnapénzt a tömlöctartó nak kellett őriznie, azt el nem pocsékolhatta. A perselyt csak hiteles személyek előtt nyithatta ki, és mindig fel kellett jegyeznie, hogy mikor mennyi pénzt vett ki, illetve tett be. A tömlöctartó nak kellett gondoskodnia a fa, a gyertya, és a szén idejében való beszerzéséről is. A rabok pénzéből sem maga, sem cselédei számára nem költhetett, ugyanígy nem vehetett el azok kenyeréből, egyéb ételéből és italából sem. 8. Összegzésül: a középkorban a rabok elhelyezése az ún. közcs rendszerben történt: nemre, korra, egészségi állapotra, ép- vagy gyengeelméjűségre, előéletre, az elkövetett bűncselekmény jellegére tekintet nélkül zárták össze őket. A - mai szemmel nézve - rémisztő helyzetnek az volt az oka, hogy a kor egyszerűen nem ismerte a fegyház-börtön-fogház-rendszernek bármilyen kezdetleges formáját sem. A középkori fogva tartás nem igényelt speciális beosztású épületeket, nem kellett figyelmet tartani. Megállapíthatjuk: egyszerű és olcsó módszer volt. Azonban egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a kevésbé rosszakat, vagy az első ízben bűnösnek találtakat jó útra térítse, bűnbánatot ébresszen bennük. Viszont kitűnő hely a bűnözőmesterség kitanulására, és a szabadulás utáni tervszövögetésre. Ezt a börtönrendszert (amely egyébként Hacker szerint nem is érdemli meg a rendszer elnevezést) a magyar szakirodalomban gyakran nevezik tömlöcrendszemek, és a modern börtönrezsimek kiindulópontjának tartják. Ehhez képest ugyanis bármiféle elkülönítés, a rabok mindenfajta osztályozása előrelépést jelentett. A haladás felé tett első lépést pedig az jelentette, mikor felismerték a fennálló állapot helytelenségét, és felmerült az igény arra, hogy javítsanak a helyzeten. Erre hazánkban tulajdonképpen csak a reformkor szellemi pezsgésének idején, a fogházjavító mozgalom megjelenésével került sor.
