Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

MAROSI KRISZTINA: A KÖZÉPKORI BÖRTÖN

külön épületben őrzés helyett gályarabságra küldték ily sorsra érdemes gonosztevőiket. Időnként még szomszédaikat is kisegítették, átvállalva azok elítéltjeinek elhelyezését és munkáltatását. III. A középkori magyar tömlöc 1. A szabadságvesztés-büntetés megjelölésére napjainkban leginkább elterjedt börtön kifejezés meglepőn későn, a XVII. században bukkant fel először a jogtörténet forrásaiban. A korábbi magyar nyelvű szövegekben általában a tömlöc szó szerepel mely valószínűleg a szláv tyemnyica-ból (sötét, elsötétített) ered -, a latin forrásokban pedig a carcer és az arestum elnevezéseket használják. A börtön szó eleinte nem az épületet, hanem az ítéletvégrehajtó házát jelölte. A hóhér házában tartották ugyanis fogva a lefülelt gonosztevőket az ítélet meghozataláig (itt történt a vallomás kikényszerítését szolgáló esetleges kínvallatás is), majd a büntetés végrehajtásáig. így talán már érthető, miért kezdik - némi jelentésmódosulás után - e szóval illetni magát a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának helyszínét. 2. Mielőbb a középkori magyar helyzet lefestésébe fognék, szót kell ejtenem a hóhérról, és az általa használt kínzóeszközökről, mint a börtönbe kerülés akkortájt majdhogynem szükségszerű velejárójáról. A hóhéri hivatást hosszú tanulóévek, mesterpróba, és felesketés után általában a városi bírók által átnyújtott pallossal nyerte el a szakember. Mivel a korabeli ember megalázónak tekintette e hivatást, és borzadt a hóhérral való érintkezéstől, családjával a közösségtől elkülönülve élte mindennapi életét: a településen kívül laktak, nem lehetett egyházi esküvőjük és temetésük, a templomban utolsóként részesülhettek az úrvacsora szentségében, és külön helyen ültek. Ennek okán gyakorta egész hóhérdinasztiák alakultak ki: a mesterség apáról fiúra szállt. Pedig a javadalmazás jelentős volt: a várostól kapott rendes évi fizetésen kívül az elvégzett munkákért - meghatározott díjszabás alapján - különpénz, a másutt végzett tevékenységért „költségtérítés", valamint „természetbeni juttatásaként lakás, élelmezés, és a - kivégzettekről lekerülő - ruha illette meg. Kasszáját gyakorta gyarapította még a gyepmesteri feladatok ellátásából eredő bevétel is.

3 A hóhér feladatát képezte a halálbüntetés különböző nemeinek végrehajtásán kívül a vallomás kicsikarását szolgáló kínvallatás is. Ennek elvégzésére sokféle agyarfúrt segédeszközt munkált ki a gyakorlat. A munka megkönnyítése céljából az áldozatot ún. vallató övvel rögzítették állandó testhelyzetbe, és egy kínzó körtének nevezett eszközzel (körte alakú, fából készült száj pecek, közepébe fúrt lyukkal a levegővételhez) akadályozták meg kiáltozását vagy a kínzó megharapását. 3 Dr. Molnár Adél: A hóhér In.: Rubicon, 1996/6. sz. 15-16. oldal