Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

KRÁNITZ MARIANN: EGY RÉGI - ÚJ JELENSÉG A FEHÉRGALLÉROS BŰNÖZÉS

4. Esetek és mögöttesük Az elmondottakat néhány példával illusztrálnám, külön is hangsúlyozva: ezúttal kerülöm a „bűncselekmény" és az „elkövető" kitételek használatát minden olyan esetben, ahol a független magyar bíróság nem hozott marasztaló ítéletet. A most következők inkább csak gyanús manipulációknak tekintendők, ami viszont már önmagában is igazolja az eddigiekben kifejtettek valóságtartalmát: a rejtve maradást, a homályt, a felderítési és bizonyítási nehézségeket. A tényekre szorítkozom és a gyökerektől, a háttértényezőkből indulok ki. a.) A privatizáció Közismert tény, hogy minden ország életében jelentős határkő a tulajdon- és tulajdonosváltás, amely a legkülönfélébb bűnözési formáknak kedvez. Kiváltképpen azonban a fehérgalléros bűnözés és a korrupció terjedését segíti igen nagymértékben. Jól példázza ezt a negatív hatást az „elhíresült"'-ként emlegetett, ún. Tocsikügy, amely a maga 804 millió forintos tételével távolról sem a legnagyobb jelentőségű, gyanús privatizációs manipuláció. A „címszereplőt" első fokon a bíróság felmentette, a privatizáció levezénylését végző szervezet felelőssége azonban megállapítható: a Munka Törvénykönyve alapján felel a teljes kárért. b.) A bankkonszolidáció A rendszerváltás szükségszerű állami, hatalmi és pénzügyi technikája, amelynek eklatáns példáját az ún. Lupis-ügy summázza. Lupis József, mint magánbankár mindössze 105 millió forintos alaptőkével rendelkezett, viszont rendkívüli PR-munkájának köszönhetően jó kapcsolatokat, gyümölcsöző összeköttetéseket épített ki. Bennfentes ember volt, aki bizalmat élvezett. Ennek betudhatóan brókercégénél a Belügyminisztérium 800 millió forintot, a Honvédelmi Minisztérium 1.1 milliárd forintot helyezett el, mert nagyobb kamatot reméltek, mint az állami bankoktól. Ebben az időben még nem működött a Kincstár, s így az éves költségvetésben maradtak szabad, befektetésre váró pénzösszegek. Lupis József 1994 februárjában csődöt jelentett, ekkor tőle a Postabank 1.4 milliárd forintot kivásárolt, amely tett minden gazdasági ésszerűséget nélkülözött. Lupis Józsefet jogerősen elítélte a bíróság. Igen nevezetes az Agrobank-ügy, amelynek még a bírói megítélése is gyökeresen különbözött. A legfelsőbb bírói fórumon előbb felmentették, majd elítélték Kunos Pétert, s a legújabb döntés szerint büntetését le kell töltenie. Az Agrobank többségi tulajdonban lévő magánbank volt, amely külföldről jött (német, japán, finn) állami pénzt E-hitelként közvetített ki, olyan rászorultaknak, akik a felvett hitel egy részét kvázi visszaadták. Az egyik jogi álláspont szerint e művelet egy sajátos gaz-