Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)

JUNGI ESZTER: A BÜNTETETÉS FOGALMA A JOGTUDOMÁNYBAN ÉS A HATÁLYOS BÜNTETŐ TÖRVÉNKÖNYV SZANKCIÓRENDSZERE

született meg, annak ellenére, hogy a kábítószer fogyasztás és az azzal összefüggő bűncselekmények száma aggasztó mértékben nő. A külföldi tapasztalatok azt sejtetik, hogy alkalmas lehetőségek rejlenek még az alig 2 %-os arányszámmal szerénykedő közérdekű munkában. A nyugat-európai országokban a közösség javára teljesített ingyenes munkavégzés általában a bíróság által, felnőtt korú és 16. életévét betöltő fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható büntetőjogi szankció, de néhol a diverzió feltételeként is működik, mint például Hollandiában. (Zárójeles megjegyzésként említem, hogy a magyar Btk. korábbi szabályozása szerint javító-nevelő munkát csak azzal a fiatalkorúval szemben lehetett alkalmazni, aki a bűncselekmény elbírálásakor 16. életévét betöltötte. A Btk. jelenleg hatályos 113. §-a értelmében fiatalkorúval szemben közérdekű munkát akkor lehet kiszabni, ha az ítélet meghozatalakor 18. életévét beöltötte). Visszakanyarodva a külföldi példákhoz, jellemző, hogy a közérdekű munka kiszabásának előkészítése során készülő pártfogói véleménynek kell választ adnia arra a kérdésre, hogy az elkövető alkalmas-e közérdekű munka végzésére, van-e számára alkalmas munka a területen és beleegyezését adja-e a munkabüntetésre ítélésbe. (Közbevetőleges megjegyzésem, hogy az osztott tárgyalási rendszerben dolgozó bíróságoknál, ahol a büntetőjogi felelősség vizsgálata és a jogkövetkezmények alkalmazása formálisan teljesen ketté válik, a pártfogói vélemény kialakítására az első tárgyalási szakasz lezárása után, a második szakasz eredményessége érdekében kerül sor. Az egységes rendszerben a pártfogó előzetes munkája nehezebben simul a büntető eljárásba, prejudikálás látszatát keltheti.) A nyugat-európai gyakorlat szerint e munkabüntetés jellemzően a 16-20 éves férfi elkövetők szankcionálására szolgál. Az általuk elkövetett bűncselekmények körében tipikus a betöréses lopás, a csalás, a rablás, valamint a kisebb súlyai, személy elleni bűncselekmények. A munkabüntetéssel azt a célt szolgálja, hogy az áltáluk okozott kár helyreállításában maguk is részt vegyenek. A szabályozás a szabadságvesztés analógiáját követi és érvényesíti az átválthatóság szempontjait. A közérdekű munka keretében csak olyan tevékenység végezhető, amely nem von el forrásokat a bűncselekményt el nem követő munkanélküliek foglalkoztatásától. Alapvető követelmény, hogy a munka segítse az elkövető önfegyelmének és felelősségérzetének megerősödését, valamint a közösség számára hasznos és biztonságos legyen. Minden közösségben számos munka forráshiány miatt elvégezetlenül marad. Többek között ilyen tevékenység lehet az önkormányzati oktatási intézmények nagykarbantartási munkálatainak elvégzése (például festés, mázolás, ablaktisztítás, szigetelés) vagy a közösségi létesítmények, kirándulóhelyek rendbehozatala, egészségügyi, szociális intézmények épületeinek átalakítása, játszóterem kialakítása, használt bútorok összegyűjtése és rendbehozatala. A közérdekű munka végrehajtási módja országonként eltérő. Az angol gyakorlat előnyben részesíti például a hetente egy alkalommal végzett, s így hosszabb időn keresztül elhúzódó végrehajtást, míg Hollandiában az tapasztalható, hogy a lehető legrövidebb időtartam alatt, mondjuk heti 5 alkalommal végzi el az elkövető a munkabüntetést. Az utóbbit azzal indokolják, hogy így jobban érvényesül a munkabüntetés rendszerességre