Bűn és bűnhődés I. - Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 23/2000 (Győr, 2000)
ARADI GÁBOR: KIS BŰNÖK, KIS BÜNTETÉSEK-A Szekszárdi Városilag Kiküldött Járásbíróság működése
A Btk. két fo részből állott. Az első a bűntettekkel, a második a kihágásokkal foglalkozott. Mindkét sorozatban nagyjából hasonló törvénysértések követték egymást. Az egyik vagy másik részbe történő beosztásuk az ügy súlyossági fokozatától illetve az érte járó büntetés nagyságától függött. Pl. testi sértések esetén kihágásnak az olyan ügy minősült, melyben a sértett sérüléseiből 20 nap alatt meggyógyult, vagy lopás esetén a lopott tárgy értéke a 25 forintot nem haladta meg. Mielőtt felsorolnám a kihágási csoportokat, szeretném megemlíteni, hogy a Btk. 2. §-a felsorolta azokat a körülményeket, melyek fennállásakor az elkövetőt nem lehetett bűntett vádjával perbe fogni. Ezek közül kettőt érdekességként idézek: - Ha „a bűntettre való célzat teljes megrészegedésben vagy más elmezavarban... követtetett el." - Vagy „... ha a tettes a 14. életévét még túl nem haladta."" A mai kor embere számára meglepő kitételek egyrészt enyhébb, másrészt szigorúbb elbírálást tettek lehetővé. Az italfogyasztás és az annak hatására bekövetkező alkoholos befolyásoltság ebben az időben a törvénysértés szempontjából, a köz- és jogfelfogás szerint csökkenthétté az ítéletben kiszabott büntetést. Egy szekszárdi csizmadiát, aki erősen italos állapotban istenkáromlást - ez az egyik legsúlyosabb fokozatú kihágások közé tartozott - követett el, felmentették e vád alól. Csak részegségért ítélték, büntetése két heti böjt volt. Az ítélet indoklása a következőképpen hangzott: (Enyhébben büntetendő volt), mert „...tekintetbe vévén a... azt, hogy alperes... egész nap étel nélkül szorgalmasan dolgozván, munkája félbehagyása után erejének visszaállítása tekintetéből elkeltett bor nékie megártott, s így magánykivüli helyzetben levén a kihágás nem szántszándékos akarattal vitetett véghez, továbbá, hogy hosszabbi letartóztatás által kenyérkeresetéből végképp megfosztván s ez által a mostani időszakban mások terhére váland." 12 Ezzel szemben súlyosabban bírálták el a fiatalkorúak törvénybe ütköző cselekedeteit. Minden bűnelkövető, akár egy 6 éves gyermek is bíróság elé kerülhetett a legapróbb kihágásért (pl. egy cukorka ellopásáért vagy verekedésért). Azonban a 10. év betöltése előtt a gyermeket csak házi fenyítésre lehetett ítélni. A tényleges büntethetőség 11 éves kortól kezdődött, de 14 éves korig a törvénysértést, függetlenül a cselekmény súlyossági fokától, azaz tekintet nélkül arra, hogy bűntett vagy kihágás történt, a büntetés csak a kihágásokért adható 1 naptól 6 hónapig terjedő elzárás lehetett. 13 Tennészetesen a korszak szereplői tisztában voltak avval, hogy még gyermekekről van szó. Nem is kényszeríttették őket minden áron bíróságra. Bizonyos szempontból a bíróságot evvel a korosztállyal szemben nevelési célra használták fel. A szekszárdi szolgabíró a következő indoklással teszi át a bíróságra annak a kis csiz11 Btk. 2.§/d./ll.p./ 12 TMÖL SZVKB C/49/1855 13 Btk. 237.§ 90.p., 269., 270.§-101.p.
