Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - BONA GÁBOR: Az 1848/49-es honvédsereg győri születésű tisztjei

szolgálatot vezette.) 1849. jún. 25 (2)-én vezérkari őrnagy lett, és a komáromi várőrséghez került. Ő irányította a komáromi nyomdát, mely - többek között - öt millió forint értékű bankót és szükségpénzt nyomott a hadsereg számára. A vár feladása előtt Klapka tábornok alezredessé léptette elő (szept. 13.). A kapitulációkor Londonban emigrált, ahol nyomdászként ismert személyiség lett. Később hazatért, és 1875. aug. 5-én Budapesten hunyt el. Közlöny 1848/510., 199., 1849/48. és 151., Komáromi Lapok 1849/56., Szinnyei: Magyar írók XII. 820., Vasárnapi Újság 1875/33. Szodtfriedt (Szodtfried, eredetileg Sodfried) Ferdinánd 1818. okt. 7-én Győrben született, r. katolikus. Sodfried Mátyás földmérő és Schoepf (Schopf) Terézia fia volt. Tanulmányit 1835. és 1838. között a tullni utásziskolán végezte. Közben 1835-től már tisztjelölt volt a 39. gyalogezrednél, 1841-ben hadnagy lett az utászkarban. 1843-ban főhadnaggyá léptették elő, 1846-ban pedig a tullni utásziskola tanára lett. Nőtlen volt. 1848. máj. 21-én Tullnból megpályázta az alakuló honvédsereg egyik századosi állását, mire jún. 15-én a Pesten szerveződő 2. zászlóalj századosává nevezték ki. Alakulatával hamarosan a Délvidékre került. Itt huzamosabb ideig az „al-dunai", azaz bácskai hadtest erődítési-műszaki szolgálatát vezette. Okt. 30 (16)-án őrnagy és az alakuló honvéd utászkar parancsnoka lett. November-december folyamán ő állította fel a 3 zászlóaljból álló 1. honvéd utászezredet, melynek zászlóaljai Pozsonyban, ill. Pest-Budán alakultak. 1849. január elején egy sebtében szervezett tartalék dandárral Vácon csatlakozott Görgei feldunai hadtestéhez, s abban átvette az 1. utászzászlóalj, majd a Guyon-hadosztály egyik dandárának a parancsnokságát. E beosztásában jan. 31 (febr. l)-én alezredes lett. A tavaszi hadjárat idején a négy hadtestből álló Feldunai hadsereg, a magyar fősereg utászkari főnökeként tevékenykedett. Májusban Pesten megkezdte a 4. utászzászlóalj szervezését (mely végleg júliusban Baján szerveződött meg). Július közepén a Szolnok-Cegléd táján létrejött Tiszai hadsereg, mely a IX. és X. hadtestből, valamint a lengyel légióból állt, vezérkari főnöke lett. A hó végén parancsnokával, Perczel tábornokkal való nézeteltérése miatt azonban erről lemondott, majd Görgei seregéhez csatlakozott. Egyes források szerint Görgei az utolsó napokban ezredessé léptette elő. A világosi fegyverletétel után Aradon 1850. febr. 25-én golyó általi halálra ítélték, melyet azonban 4 év várfogságra változtattak. 1852 nyarán kegyelmet kapott. Később mérnökként tevékenykedett. 1858-ban emigrált, és ezredes lett az olaszországi magyar légiónál, majd az olasz királyi hadseregben. 1863-ban egy beosztottjának sikkasztása miatt letartóztatták, s annak bűnéért felelőssé téve három évre ítélték. 1869-ben hazatért, s 1876-tól mérnökként a Rába szabályozásánál dolgozott. 1881. jan. 30-án szülővárosában hunyt el. Közlöny 1848/146., 158., 1071., 1849/17., HL.. 1848/49 38/78., Uo.. Aradi hadb. 113/15 2/375 b., Lukács Lajos 145-148., Szül. akv. (Győr-belvárosi R. kat. Pleb.)