Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - BONA GÁBOR: Az 1848/49-es honvédsereg győri születésű tisztjei

meg (1850. febr. 15). Sőt, később még ezt is visszakapta, illetve századosként kényszernyugdíjazták (1850. ápr. 30.). 1875. máj. 11-én Egyházashetyén, Vas megyében halt meg. Közlöny 1849/93. és 98., MOL.: Hm. Ált. 1849. 11111., HL.: Aradi hadb. 113/12 2/371., KAW.: Gb. 32. LIR. 1841-1850. 9/25., Olchváry Ödön 201-203. kisfaludi Kisfaludy Mór 1814. ápr. 24-én Gyomorén született, r. katolikus. K. Mihály földbirtokos és Noszlopy Franciska gyermeke volt. Jogi tanulmányait befejezve 1831-ben tisztjelölt lett a 19. gyalogezredben. Innen 1834-ben a magyar nemesi testőrséghez, 1839-ben főhadnagyként a 9. huszárezredhez került. 1841-ben kilépett a hadseregből és Zala megye szolgálatába lépett. A forradalom kitörésekor Zala megye szolgabírajaként tevékenykedett. Ekkor már nős volt, Szmodics Máriával, és egy gyermek apja. 1848 tavaszán Sümegen a nemzetőrség századosává választották. A tapolcai járás mozgósított nemzetőr zászlóaljával részt vett a szept. 29-i pákozdi csatában. (Az alakulat váratlan megjelenése az ellenség oldalában, Pátkánál fontos befolyással volt a csata menetére, a császáriak visszavonulására.) Valószínűleg ez utóbbinak is szerepe volt abban, hogy egykori rendfokozatához - főhadnagy - viszonyítva két lépcsőt is ugrott: nov. 25 (16)-én a Zala megyében alakuló 56. honvédzászlóalj őrnagy-parancsnokává nevezték ki. Alakulatával később Perczel tábornok hadtestéhez, a Muraközbe került. A decemberi visszavonulás során harcolt a móri csatában (dec. 30.), 1849. januárban pedig ott volt a szolnoki és a ceglédi összecsapásban. Az igazi tűzkeresztségen azonban a kápolnai ütközet második napján, február 27-én estek át. A zászlóaljnak itt az ellenség sűrű lövegtüzében kellett visszavonulnia, az azonban mégis a legnagyobb rendben történt. Ez Kisfaludy érdeme volt, aki e feljegyzések szerint tenyérnyi széles pallosát mutogatva adta tudtul legényeinek, hogy mi vár arra, aki megszalad, s ezzel megbontja a zászlóalj rendjét... A tavaszi hadjárat során a II. hadtest (Aulich tábornok) kötelékébe tartozó 56osok ápr. 6-án Isaszegnél, 11-én és az azt követő napokon pedig a Pest alatti Rákos-mezőn kerültek tűzbe. Ugyancsak kitűntek Buda máj. 21-i bevételénél. Kisfaludyt, aki itt is személyesen vezette katonáit rohamra, később a katonai érdemjel 2. osztályával tüntették ki. Ugyancsak Buda bevételétől kezdve Kisfaludy egy 2 zászlóaljból, 3 lovasszázadból és egy tüzér ütegből álló dandárt vezetett a most már Asbóth Lajos ezredes parancsnokolta II. hadtestben. S ennek élén hadakozott a Vág-menti magyar támadó hadjárat jún. 16-i és 20-i csatáiban (Zsigárdnál, illetve Perednél). Asbóth hadvezetésével Görgei elégedetlen volt, s ezért 20-án leváltotta őt a hadtest éléről. A hadtest vezető tisztjei ekkor Asbóthtal szolidaritást vállalva szinte valamennyien beteget jelentettek. Köztük volt Kisfaludy is, aki szintén elhagyta a sereget. Egy július közepén kelt kimutatás szerint „beosztás nélkül" Szegeden tartózkodott, majd - későbbi, hadbíróság előtt tett vallomása szerint - szárnysegédként Kossuth kormányzó mellé került. E minőségében, ugyancsak vallomása szerint augusztus elején Görgei alezredessé léptette elő, máj. 21-étől számítandó ranggal.