Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

lóság fenyegetettségét, másrészt azt az uralkodói akarat ellen irányuló szándékot, hogy Magyarország akarná az örökös tartományok kormányzását meghatározni. „Mi köze a magyarnak a többi nemzethez?" - tette fel a kérdést, majd - mint korábban ismertetett észrevételeiben - ezúttal is nyomatékosította, hogy az ország fejlődésének biztosítékait a királyi propozíciókban, azok pontos megvalósításában látta. Az örökös tartományok politikai-társadalmi szükségleteit Rimely szerint „tudja a felség [...] és fog segíteni rajtuk, ha szükséges", vagyis felesleges mindebbe a magyar törvényhozás beleszólása. Jogfelfogására jellemző, hogy már csak azért is törvénytelennek ítélte a népképviseletre illetve a honvédelmi rendszer átfogó (és a „nemzeti jellemnek" megfelelő) reformjára vonatkozó javaslatokat, mert azokra a vármegyei követutasítások bizonyára nem tartalmaztak instrukciókat. De ha még így is volna - vélte a rendi országgyűlés „házszabályaira"

98 hivatkozva - a királyi előterjesztések letárgyalása előtt nem tűzhetők napirendre egyes kívánalmak. Rimely mély konzervativizmussal utasította el a népképviselet elvét, mivel az alapjaiban érintette a hatalmi rendszer egészét, bármilyen módosítását csak nagy horderejű törvényalkotással tudta elképzelni. Felesleges és veszélyes kapkodással vádolta a felirat küldőit, ugyanis az egész népképviseleti kérdés egészét a következő (szinte csak ezzel foglalkozó) országgyűlésre halasztotta volna, nem is beszélve a terjedelmes előmunkálatokról. (Bizonyára a márciusi fordulatot követően szédületesnek is minősítette a törvényalkotás - korábban valóban ismeretlen - tempóját.) Hasonlóan vélekedett a honvédelmi rendszerrel illetve a közteherviseléssel és a pénzügyi kérdésekkel kapcsolatban is, utóbbit illetően legalább a választmányi munkálatok befejezéséig türelemre intett, jellemzően megjegyezve a „szoros felelősség" elvét. (Kossuthnak „a magyar közállomány jövedelmének számbavételét és felelős kezelés alá tételét" szorgalmazó indítványa mögött az önálló, udvari szervektől független magyar pénzrendszer megteremtése iránti szándék húzódott meg, mely aligha találkozott Rimely elképzeléseivel.) Különösen, mint „institúcióinkkal meg nem férő" ötletet utasította el általában a független, felelős kormány eszméjét is. Ennek okát abban jelölte meg, hogy uralkodói felségjognak tekintette a végrehajtó hatalom szabályozását, mely elvben is csak átfogó törvényalkotással módosítható. A felirati javaslat fó követeléseit (egyben a reformellenzék kiforrott programjának sarkpontjait, úgymint népképviselet, felelős kormány, nemzetőrség) illetően egyszerűen tagadta, hogy azok a nemzet egészének várakozásait fejeznék ki. Nyilván a politizáló nemesség egy csoportjának tulajdonította csak e követeléseket, és sokkal inkább a társadalom rendi szervezettségének fenntartásában, mint a „különböző osztályok érdekegységének" megteremtésében látta a felemelkedés biztosítékát. A felirat „ezt várja tőlünk a Haza" összegző szövegrésze mellé sokatmondó kérdőjelet biggyesztett, ugyanúgy, mint a „rajtunk fekvő felelősség" emlegetésekor, de kételkedett az alsó tábla elhatározásának „komoly"-ságában is. Feljegyzésének végén egy latin E kitételt elsősorban az 1791/13. tc.-re vonatkoztatta, ld. 3.1. fejezet, 30. sz. jegyz.