Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
telesei kapcsolódtak. A magyar nyelv jogainak fokozatos kiterjesztéséért folyt harc fontos fordulópontját az 1844/2. tc. elfogadása jelentette, mely hivatalos államnyelvvé a magyart nyilvánította, viszont az ellenzék az ott pontosítatlan vagy elintézetlen kérdések további szabályozását követelte. Az alsó tábla vonatkozó törvényjavaslata még a honosítási indítvány előtt elkészült (ld. 3.4. fejezet), nyilván a követek körében kevesebb vitára adott okot, mint amaz. 50 Január közepén már át is küldték törvényjavaslatukat üzenet formájában a főrendeknek, az érdemi tárgyalása azonban csak majd egy hónap múlva kezdődött. Rimelynek a többi főrenddel együtt tehát volt ideje átgondolni a javaslatban foglaltakat. Mielőtt magával a szöveggel foglalkozott volna, aprólékos gonddal egy két oldalas áttekintő táblázatot szerkesztett, melynek „A magyar nyelvrőli törvény fokozata" címet adta. Ebben összefoglalta a reformkorban a nyelv ügyében elfogadott törvények (1836/3., 1840/6., 1844/2. tc.-k) és az 1848-as javaslat legfontosabb tartalmi elemeit. 51 Valamennyi fontosabb intézmény (országgyűlés, törvényhatóságok, kancellária, igazságszolgáltatás, egyházi és tudományos intézetek stb.) esetén feljegyezte az annak vonatkozásában korábban hozott paragrafusokat, melyek fokozatosan tettek újabb és újabb engedményeket a magyar nyelv használatával kapcsolatban. Az egyes paragrafusok között igyekezett a tartalmi változásokat rögzíteni, például azt, hogy az 1836-os törvény a hiteleshelyek kiadmányaival kapcsolatban megengedte a magyar nyelvű bevezetést és befejezést, az 1840. évi kötelezővé tette stb. A nyelvtörvényre vonatkozó széljegyzetelt országgyűlési röpíveken 52 ennek megfelelően első megjegyzése arra vonatkozott, hogy szerinte túl sok a nyelvhasználatot szabályozó törvény, észrevétele szerint nem annyira új paragrafusok alkotására, mint ezek egységes szerkesztésére és a többi hatályon kívül helyezésére lenne szükség. Az utolsó rendi országgyűlésen a kérdés már egyértelműen nem csupán azért került napirendre, hogy ezzel a liberális ellenzék a magyar nyelv politikai, tudományos és irodalmi egyenjogúságának kereteit biztosítsa, mint a reformkor megelőző periódusában. Hanem azért is, hogy a magyarság a nemzetiségekkel szemben is biztosíthassa pozícióját, elsősorban a horvátokkal szemben, akiknek nemzeti fejlődésében a nyelvhasználat szintén központi szerepet játszott, és különösen sérelmezték a magyar liberálisok ezirányú törekvéseit. Rimely Mihály a magyar nyelvet minden téren előtérbe hozó törekvésekkel szemben a többnyelvűség haszna mellett érvelt - persze a magyar nacionalizmust nem azért ítélte el, mert a nemzetinyelvi kisebbségek egyenjogúságát védte, hanem azért, mert ebben is a „nyolc százados" alkotmány veszélyeztetését, megbontását látta. Sokatmondó apróság, hogy Rimely az egyik röpív szélére mint pozitív hivatkozási alapot vetette oda a Szent 50 A részletekre ld. pl. Pompéry-napló, 12r-13v.; Lónyay-napló (1896) 345-348. p.; küln. KLÖM. XI. 409-411., 433-442. p. stb. 51 Rimely-iratok, sz.n. 52 Rimely-iratok, 61., 79. sz.; vö. Irományok, 1848. 22. sz., 52-53. p.
