Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
megváltásukat. 36 A rendek két alapelvet szögeztek le, a kötelező (más, jellemző szóhasználattal inkább: kényszerítő) örökváltságot, továbbá az úrbéri kártalanításban az állam kizárólagos szerepvállalását. Amikor azt kívánták, hogy a megváltás „a földesúr beleegyezésétől felfüggesztve továbbá ne maradjon", a pannonhalmi fóapát ezt elítélte, mondván „vigyázzunk, hova lesz a földesúr", és félve tette hozzá: „és az egyháziak egyes pénzével mit tennének?" Az üzenet egyébként címében is hivatkozott a királyi propozíció 6. pontjára, melyből az alsó tábla érthetően arra mutatott rá, hogy az 1840/7. tc. elégtelenségét burkoltan az udvar is elismerte („az avvali élhetés több nehézségekkel összeköttetve lévén"), Rimely pedig sokkal inkább azt az uralkodói felszólítást emelte ki, hogy a törvényhozás a célt a „fennálló törvényekből származó akadályok elhárítása mellett, a méltányossággal és a tulajdoni jog tiszteletével összhangzásba hozza". 37 Utóbbiakat szó szerint kiírta magának Rimely abban a feljegyzésében is, 38 melyben szintén először a korábbi vonatkozó törvények (1836/8., 1840/7. tc. 39 ) tartalmát gyűjtötte ki magának, majd első adódó kérdését is felvetette: „hová lesz az uraság, ha nincs robotja?", a kötelező örökváltságot illetően pedig nem volt világos számára, hogy földdel vagy pénzben fogják kárpótolni a földesurakat. Ugyanitt „Clamor" („felkiáltás, felszólalás") címmel vázlatpontokat is papírra vetett az örökváltsággal kapcsolatos törvényt illető beszédéhez. Alapelvnek tekintette ezúttal is hangsúlyozni az úrbérváltság kívánatosságát, de ennek szerinte a kényszerítés elve útjában állott, ráadásul ellentétesnek tartotta a királyi propozíciókban foglaltakkal. De ha már nem lehet elkerülni a dolgot, ragaszkodott a „kölcsönös kényszerítéshez", vagyis annak kimondásához, hogy a jobbágyra ugyanúgy kötelező a megváltás, mint a földesúrra (ezt az érdekes felfogást épp az alapján alakította ki, hogy szerinte sok helyen inkább a jobbágyok féltek az úrbéri terhek megszűnése után keletkező helyzettől), továbbá ahhoz, hogy ne azonnal, hanem hosszabb idő után lépjenek életbe a vonatkozó rendelkezések, és a jobbágyok legalább 2-3 évig még robotszolgáltatásra legyenek kötelezve. (Utóbbit azért tartotta fontosnak, mert úgy gondolta, hogy robot nélkül hirtelen munkaerő nélkül maradnának a földesúri allódiumok, melyet a nemzetgazdaság is komolyan megsínylene.) Rimely emellett egy terjedelmes beszédvázlatot is hátrahagyott, 40 mindezt valószínűleg február 3-án készíthette. Ezen a napon terjesztette be Vay Miklós koronaőr javaslatát, melyben - a konzervatívok stratégiájának megfelelően - elfogadták volna Ezt a felfogást gyakran hangsúlyozták az 1840-es években készült konzervatív elemzések, publicisztikák. Ld. erről pl. Szabó, 1976. 291. p. stb. Irományok, 1848. 5. p. Rimely-iratok, sz.n. Az 1836. évi, „úrbéri kötésekről" szóló törvény igyekezett védeni a jobbágy helyzetét az úrbéri szerződések tárgyában, az 1840/7. tc. pedig az önkéntes örökváltságról szólt. MT. 1836-1848. 36-41., 92-95. p. Ld. Függelék II.
