Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen
illetve annak határozott kinyilvánítását kérte, hogy az országgyűlés a propozíciók végrehajtására törekszik. A rendek által idézett, a megyei autonómiát szabályozó régi törvényekből (1536/36., 1723/56. tc. 29 ) éppen az ellenkező tendenciát vélte kiolvasni, és amikor a felirat az adminisztrátori rendszer erőszakolt, egyoldalú (tehát a megyei közgyűlések érdekeivel ellentétes) életbe léptetését panaszolta, Rimely rezignáltán jegyezte meg, hogy nem szerelem köti össze a politikai intézményrendszer szintjeit, hogy mindkét fél egyetértése szükséges legyen a döntésekhez. A szintén említett 1791/13. tc. 30 alapján pedig egyértelműen úgy vélte, hogy a sérelmek orvoslására kizárólag a királyi előterjesztések megvitatása és teljesítése után kerülhet sor, amit Kossuth éppen feltételül akart ahhoz állítani, és Rimely különösen sérelmezte azt a kitételt, melyben az ellenzéki követelések teljesítését „organikus átalakulásunk végsikerének feltételeként" tekintették. Kossuth - látva, hogy a válaszfelirati vitában a konzervatívok ellenállása a reformpolitika megfenekléséhez vezethet - december 15-én újabb nagy beszédben váratlanul azt indítványozta, hogy mivel a „rosszindulatú" főrendekkel való kompromisszum lehetetlennek látszik, a sérelmeket ne egyszerre, hanem külön feliratokban hozzák az uralkodó tudomására. 31 „Itt meg nem állapodom, hanem felveszem a kesztyűt, melyet a főrendek lábunk elé dobtak, a gravaminális tárgyalás kesztyűjét. Tetszett nekik minket a sérelmi térre szorítani, ha most a reformkérdések emiatt háttérbe szoríttatnak, a felelet-terhet ők fogják viselni." - mondta Kossuth, beszéde végén pedig a - Rimely főapát által is képviselt - nézeteknek üzent: „a királyi előadások egyes pontjaira nézve szinte kifejezzük köszönetünket, de nem úgy, mint a főrendek, kik az összes propozíciókat akarják megköszönni, nem pedig az azokban mutatkozó haladási reformirányt". Ezzel kezdetét vette az országgyűlés második szakasza, melyben egyes reformtörvények részletes vitája bontakozott ki. 3 alapjára állította, hangsúlyozva, hogy a Habsburg-uralkodó joghatósága alatt álló többi tartománytól eltérően „szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg [...] független, [...] tulajdon törvényei és szokásai szerint" kormányzandó. MT. 1740-1836. 158-159. p. 9 Az 1723/56. tc. elrendelte, hogy a főispánok (ha csak „az ország közszolgálatában elfoglalva nincsenek") kötelesek vármegyéjükben tartózkodni. Érdekes, hogy az itt is megerősített 1536/36. tc. tartalma éppen ellentétes irányú lett volna az adminisztrátori rendszerrel, azt tartalmazza ugyanis, hogy az alkalmatlan ispánt ugyan a király elmozdíthatja, de a helyére csak a vármegye ajánlásával helyezhet mást. MT. 15261608. 30-31. p.; MT. 1657-1740. 616-619. p. 0 Erről ld. Függelék I., 220. sz. jegyz. 1 KLÖM. XI. 391-397. p.; a főrendek magatartásának jellemzésére ld. még: IrányiChassin, (1989) 112-113. p. 2 Vörös, 1980. 1213. p.
