Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Recenziók - DOMINKOVITS PÉTER: Életrajz Győr 1849. évi védőjéről, Poeltenberg Ernő honvéd tábornokról

zetésével a VII. hadtest lovassága Wohlgemut jobbszárnyát megtámadva csatadöntő lépést hajtott végre. Április vége (24. körül) az az időpont, amikor a valószínűsíthetően a Függetlenségi nyilatkozat miatt lemondott Gáspár helyét Poeltenberg foglalta el, így ő lett a VII. hadtest parancsnoka. A hadtestparancsnoki időszak az észak-dunántúli terület őrzésével, a visszavonuló cs. kir. seregek megfigyelésével vette kezdetét, ami is Buda megkezdődött ostromának fedezete volt. A VII. hadtest első egységei május l-jén vonultak be Győrbe. Poeltenberg másnap érkezett. 3-án pedig katonái nemcsak a Rába vonal megszállását hajtották végre, hanem a Szigetközbe is őrvonalat hoztak létre. A Kisalföld déli részén a május hónapot a folyamatos, kisebb előőrsi összecsapások, erőszakos felderítések jellemezték. Ugyanakkor a várt általános támadás elmaradt. A szerző győri tartózkodása során Poeltenberget mind a polgári lakosság, mind a cs. kir. hadifoglyok irányában lovagias tisztként mutatja be, ugyanakkor jelzi, hogy hatásköreire nagyon is ügyelt, abba Gyapay Dénes kormánybiztos sem avatkozhatott be. Ebben az időben e térségben a katonai vezetésen belül egyre erőteljesebb hatásköri konfliktus alakult ki, amely Klapka és a Központi Hadműveleti Iroda (KHI) „rivalizálásán" alapult. Poeltenberg - a Komáromban lévő Klapka parancsnoksága alatt - közvetetten részt vett a dunántúli hadjárat legnagyobb diadalának, a győztes csornai ütközetnek a kivívásában. Június 13-án megfutamította az öttevényi cs. kir. előőrsöket, majd ezt követően Zámbelly Kónyba nyomult be. Június 20-án a Vág-menti ütközetek segítésére a Duna jobb partján Hédervár-Moson irányába erőszakos felderítést tett, amelynek célja a cs. kir. seregek átkelésének megakadályozása volt. A sikertelen Vág-menti ellentámadások után egyre inkább várni lehetett a Duna jobb parti, Győr elleni cs. kir. ellentámadást. Az ezzel kapcsolatos cs. kir. csapatmozgások felderítése nem sikerült, ami méginkább megnehezítette a rivalizáló felek között Poeltenberg helyzetét. Ráadásul Győr szerepének megítélésében is lényeges eltérések mutatkoztak. Míg Klapka és vezérkari főnöke, Szillányi Péter deffenzív taktikát folytatva a város megtartását nem tartotta fontosnak, Bayer ezredes (KHI) nem zárkózott el a támadástól. Poeltenberg maga június 26-án szerzett tudomást Haynau támadási szándékáról, de előzetes megítélése szerint még a június 28-i napon is csak újabb cs. kir. csapaterősítéseket várt. Görgeí június 27-én, Tatán kapta a hírt a Győr ellen készülő összpontosított cs. kir. támadásról, ami úticélja megváltoztatását, váratlan Győrbe utazását eredményezte. A győri csatában Poeltenbergnek 12 388 fő és 50 löveg állott rendelkezésére, míg vele szemben Haynau elsöprő fölénnyel rendelkezett: 66 000 ember, 290 löveg. A VII. hadtest helyzetét súlyosbította, hogy az eddig balszárnyat alkotó Kmety rossz terepfelmérés, hadvezetés miatt június 27-én Ihászinál csatát vesztett. A június 28-i, Győr elleni összpontosított cs. kir. támadás során a dél körül megérkező, a seregvezényletet átvevő Görgei Poeltenberget egyértelműen a város védelmére küldte, de a közel ötszörös túlerő nyomása, illetve Ménfő és Csanak kiürítése révén a bekerítéstől való félelem miatt a fővezérnek a visszavonulást is el kellett rendelnie. Ez nagyon szerve-