Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr
nagyobb erők állnak Windisch-Grátz rendelkezésére, mintsem valamelyik part csaknem teljes feladását kockáztathatnák. Egy Győr előtti komoly vereség után pedig egyáltalán nem volt biztos, hogy a feldunai hadtest időben tud-e elegendő csapatot bejuttatni Komáromba; márpedig az erőd megtartása hosszabb távú előnyöket ígért, mint a győri sáncoké. Görgei december 17-i levelében arról írt, hogy Győrnél lesz a döntő csata. Kossuth ezt visszhangozta, amikor december 18-án kiadott, a népfelkelés és a gerillacsapatok alakításáról szóló felhívásaiban a Győr környékén vívandó döntő csatára hivatkozva buzdította minél nagyobb erőfeszítésekre a törvényhatóságokat: „Ott fogja a szabadság harcát megvívni a magyar szabadságnak Dunánk jobb partján álló védserege". Győr csatatérré válik - írta Lukács Sándor kormánybiztosnak, „ott fog vívatni csatánk mely talán eldöntő lesz'' - írta Hunkár Antal veszprémi főispánnak és kormánybiztosnak. 213 Kossuth december 19-én a lipótvári várőrséget és a Trencsén megyéből oda indított három zászlóaljat (ez Querlonde már említett serege volt a 15., 40. és 64. honvédzászlóaljakkal) is Görgei szabad rendelkezésére bízta, s ismét megkérdezte: bízhatnak-e abban, hogy tartja Győrt, mert ebben az esetben 15 000 ember „ide fenn lehet 10 nap folytán". 214 A 15 000 ember helyett azonban egyelőre csak Tadeusz Idzikowski őrnagy 42 főnyi lengyel segédcsapatát küldte; „mindenik hős, ő pedig egy oroszlán a harcban, s tapasztalt régi taktikus" - ajánlgatta. Görgei tehát az ígért erősítések előfutáraként kapott egy oroszlánt... 215 Az ezen a napon Perczelhez írott levélben siettette annak felvonulását. Görgeiről közölte, hogy noha tőle újabb hivatalos hírt nem kapott, „úgy tartom, hogy főhadiszállása még mindig Óváron vagy Győrött van". Ebben a levélben is keveredett a valóság és a vágyálom: Kossuth arról írt, hogy Vas megyében „4000 főt meghaladó lelkes fölkelt nép ajánlotta magát az ottani ország szélynek őrzésére és védelmezésére"; holott csupán arról volt szó, hogy Albrecht Frigyes Vilmos százados ajánlotta egy legalább ekkora „területvédelmi" erő megszervezését. 216 December 20-án megjött Csány december 19-én éjjel 10 órakor Komáromból írott levele. „Soha nem voltam barátja az elosztott erőnek, azért mindenkor jobban szerettem volna az ellenséget részekben megtámadtatva visszaveretni. Azonban a vezér úgy akarta, és nékem, a polgári hatalom kifolyásának szavam e határozathoz nem lehetett, különben a hibák és következések, mennyibe azok rosszak, mindenkor reám tolattak volna, és reám tolatnának" - írta. Úgy vélte, most is jobb lenne egyesült erővel ellenállni, mert akkor részenként emészthetnék fel a több irányból támadó ellenséget. A bal parton aligha kell támadástól tartani, mert ha az ellenség Guyon csekély erejét nem üldözte, Komáromot sem akarja ostromzár alá venni vagy meg213 KLÖM XIII. 795., 797., 798. o. 214 KLÖM XIII. 805. o. 215 KLÖM XIII. 805. o. 216 KLÖM XIII. 806., 808-809., 834. o.
