Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - BONA GÁBOR: Az 1848/49-es honvédsereg győri születésű tisztjei

ekkor már Guyon tábornok vezetett -, mire a bán a Titeli fennsíkra vonult vissza. Pétervárad és környéke egy hónapra, így ismét szabaddá vált. A szabadságharc végén, augusztus közepén Pétervárad alatt ismét császári csapatok jelentek meg, mire Bezerédy megint csak a várba vonult. Az erőd parancsnoka, Kiss Pál tábornok a világosi - és a többi - fegyverletétel hírére szeptember 7-én feladta a várat. „Magyarország Gibraltárja", ahogy akkor Péterváradot hívták, ezzel elesett, de az őrség tagjai amnesztiában részesültek. Bezerédy is szabadon hazatérhetett otthonába. A világtól visszavonultan ismét birtokán gazdálkodott 1865. március 28-án Pesten bekövetkezett haláláig. Hellebront Kálmán 96., Thim Józsefi. 252., 287., 309-310. és 111. 169-170. és 361., Olchváry Ödön 157-159., Közlöny 1848/106., 122. és 164. Bokory (1848-ig Staudtner) Károly, nemes S. Domokos győri ügyvéd és Mayer Anna fia, 1813. aug. 18-án Győrben született, r. katolikus vallású volt. 1831-től 1843-ig a császári hadseregben szolgált, ahonnan, mint a 4. dzsidás-lovas ezred hadnagya lépett ki. A forradalom kitörésekor Pesten élt. Nőtlen volt. 1848. május 18-án benyújtotta folyamodását az alakuló első tíz honvédzászlóalj tiszti helyei egyikénél elnyerésére, mire június 13-án a 8. zászlóalj főhadnagyává nevezték ki. Ez a zászlóalj, mint Bezerédy Lajosnál már említettük, Pécsen alakult, a déldunántúli megyék önkénteseiből, majd a Bácskába került, ahol a szerb felkelők ellen harcolt. Okt. 10 (l)-én Bokoryt századossá léptették elő, majd hamarosan áthelyezték a Pesten, a Jász-kerület újoncaiból szerveződő 24. zászlóaljhoz. November második felében kerültek a harctérre: a Temesi bánság területére. Itt Kiss Ernő, illetve Damjanich parancsnoksága alatt ismét a szerb felkelők ellen küzdött Bokory. 1849. január végén Damjanich egy több ezer főből álló segélyhadat küldött Aradról a Maros völgyén át, az akkor Dévára szorult erdélyi sereg támogatására. Ehhez tartozott Bokory zászlóalja is, amely részt vett az erdélyi hadmüveletekben fordulatot hozó piski győzelem kivívásában (febr. 9.), valamint az Erdély teljes felszabadításával végződő hadjáratban, illetve csatákban (Medgyes, márc. 2-3., Nagyszeben bevétele, márc. 11., stb.). Ezt követően Bokory előbb Fogaras város katonai térparancsnoka, majd ápr. 27 (3)-én őrnagy, és a 72. zászlóalj parancsnoka lett. (Ez az alakulat Torontál megye önkénteseiből alakult, s szintén Damjanich említett segély-seregével került Erdélybe.) A nyári hadjárat idején Bokory előbb a dévai hadosztály kötelékébe tartozott zászlóaljával. Július közepén Nagyszebenbe vezényelték. Az itteni magyar hadosztály a többszörös túlerőben lévő orosz sereg elől Marosvásárhelyre vonult viszsza. A júl. 31-i segesvári vereség után itt találta őket Bem, aki élükre, valamint a kolozsvári hadosztálytól érkezett csapatok élére állva újra viszonylag jelentős erővel, mintegy 6 ezer katonával rendelkezett. S miközben a cári főerők Lüders tábornok vezetésével óvatos lassúsággal folytatták előnyomulásukat a Székelyföld felé, Bem villámgyorsan Nagyszebenbe ment, s kiverte a városból az orosz őrségét (aug. 5.). Másnap azonban fordult a kocka. Lüders mintegy 20 ezer katonája észak felől, a Nagyszebenből a Vöröstoronyi szorosba menekült orosz erők - mintegy 3 ezer fó