Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)
Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr
Görgei július 13-án már Budapesten volt, tehát nyilván egy-két nappal korábban már berendelték. Szalay József szerint amikor Görgei elhagyta a zászlóaljat, „nagyon is sajnálták fű [fő] tisztjeink, mert bár szigorú katona volt, de sokat is tanulhattak tülle". 21 Úgy tűnik, a legénység is így volt ezzel. Az 1. században szolgáló Hetvényi István emlékirata szerint amikor a 2. század értesült arról, hogy Görgei eltávozik a zászlóaljtól, „elkezdett zúgni és forrongani", s a laktanyában még bent tartózkodó tisztet megkérdezték: igaz-e a hír. A tiszt igyekezett megnyugtatni a lázongókat, s azt mondta, hogy Görgei fegyverek átvételére megy, s amint küldetését befejezi, visszatér. 22 Görgei azonban nem tért vissza. Röviddel a bécsújhelyi és prágai küldetés befejezte után honvéd őrnaggyá és a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőri tábor parancsnokává nevezték ki. Ami az 5. honvédzászlóaljat illeti, július 18-án a kormány elrendelte, hogy a zászlóalj Komáromba vonuljon. Az indulásra 24-én került sor, s 26-tól a zászlóalj Komáromban látott el helyőrségi feladatokat. 23 Augusztus elején a kormány elrendelte a zászlóalj kiindítását a Délvidékre. Augusztus 3-án az alakulat gőzhajón Bajára indult, ám 4-én a fővárosban kisebb közjáték zavarta meg az elvonulást. A zászlóalj tagjai abban reménykedtek, hogy estére eltávozást kapnak, ezt azonban a zászlóalj parancsnoka nem engedélyezte. Már-már zendülés tört ki, amikor Horváth engedni volt kénytelen. A legénység alaposan kimulatta magát; a zászlóalj a tervezett hajnali 4 óra helyett csak 5-én délután 4 órakor indulhatott tovább Bajára. 24 A Pestre érkező zászlóalj két tisztjét, Daróczy Pál főhadnagyot és Lovassy István hadnagyot a gőzhajón kereste fel Artúr testvére, István. Lovassy folyamatosan panaszkodott a legénység, sereg fegyelmezetlen és féktelen szelleme miatt, amely Görgei elmenetele óta megszállta azt. Görgey Istvánnak meg kellett esküdnie, hogy bátyja valóban nincs Pesten, s hogy augusztus 2-án még Bécsben volt. „Mikor jő a század után?" - kérdezte Lovassy. "Nem tudom; gondolom, amikor parancsolják vagy engedik" - válaszolta Görgey István. - „Mondja meg neki, hogy a minisztériumnak sehol az országban nem volt és nincs annyira szüksége Artúrra, mint a századunknál, a zászlóaljunknál; megvertek bennünket az elvitelével. - Nyomorú állapotban vagyunk; nem bírunk mi tisztek, altisztek az emberekkel; nézze meg őket, ott a másik hajón most is részegek. Tegnap nem engedtük kimenni a városba, nehogy részegeskedjenek, hát 180 ember fegyverre töltött, hogy agyonlőjön mindnyá21 Novak - Szalay, 1998. 98-99. o. Szalay tévesen úgy emlékezett, hogy Görgei főhadnagyként szolgált a 2. században. 22 Varsányi - Hetvényi, 1989. 126. o. 23 Szávay Gyula 424-425. o.; Urbán Aladár, 1973. 259. o., 281. o. 220., 222. jz., 283. o. 244. jz., 290. o. 323. jz. 24 Urbán Aladár, 1973. 321. o.; Varsányi - Hetvényi; Varsányi Péter István: Gondolatok a „hátrányos sorsú" emlékiratokról. - Hetvényi István: Honvédemlékek 1849-ből. Új írás, 1984/9.; Varsányi Péter István: Hetvényi István emlékirata. HK 1983/3.
